Kováts Péter : Hol vagy most ?!

A kedves hiánya mennyire tud fájni….

Hol vagy most?        

Mikor az éj meredélyén 

rámtalálnak a hulló csillagok

És kegyetlen fényükkel

Szétszakítják lelkem véd?burkát.

 

Hol lehetsz most,

Mikor magánypók hálójába

Tévedt szivárványpillangó lelkem

Érted kiáltott,

          S megmenthetett volna

                           Egy mozdulatod

 

Merre jársz most,

Mikor agyam útveszt?it kutatják

Gyilkos valóságdémonok

Hogy rideg nemlehet-méreggel

Kiirtsák diderg? tündérlényedet.

 

El?bb mennybe, aztán

                   Pokolra szálltam

Megmártóztam örömben,

S csontig hasító fájdalomban,

Hitetlen hittel rádtaláltam.

Elfordított arcod látni nem akartam!

Másra néz? szemed, nem figyeltem!

Dalaim süket füledbe dúdoltam!

Megtagadott Istenhez,

         Csodáért imádkoztam!

Véráztatta áldozati kövön

         Lelkem porrá zúztam!

A sátánnak életem-felajánlottam!

De mindenikt?l becsapatva kérdem:

HOL VAGY MOST,

Mikor már a remény is

         Oly rútul elhagyott

És régen nem ragyognak rám

Bátorító csillagok.

 

 

             

Legutóbbi módosítás: 2009.01.17. @ 13:22 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.