Kilenc perc alatt leírni,
azt ahogyan
több hónap alatt
felh?k sóhajában
kerget?ztem veled?
Olyan érdekes.
Megfoghatatlan,
mint ahogyan holdfény
szeretkezik
a víz susogásában magával.
Hiú, és nárcisztikus játék.
Az éjszaka csak kellék,
szép vagy és izgalmas,
egyszerre végtelen és véges,
kint és bent lézengsz rajtam,
mint a mediterrán,
tengerparti esték,
barna fiúk izzadt énekével…
Remény vagy, remegés,
enyészet és születés!
Vak vagyok.
Ha hagyod, akkor látlak,
mint egy magasra növ? imát,
– de ki lát odáig?
Bármit adnék,
hogy kilenc percig
csak itt ölelhesselek szótlanul…
