Kerekes Tamás (afterman) : A Lipótmező virágai

a síron is nő virág

 

    Várhelyi Tibor     A Lipótmező  virágai

ELSŐ FEJEZET

Óh, az a régi bérház ! 

 

Singer Laci , megborzongva húzta össze magán a zakóját, mid?n egy márciusi reggelen kilépett az ódon bérház folyosójára.

  Nem volt egyedül. Amennyire csipás szemein keresztül látta, Zolika állt a folyosó túlsó

végén.  Zolika nem volt gyermek, mint a becéz? névr?l gondolná az olvasó. B?ven túl volt már a negyvenen, haja er?sen ?szült. Otthon is munkásruhában volt, és a fején barna sváci sapkát viselt.

  Zolika azonban idegbeteg volt, a házbeliek szerint úgynevezett sárga lapnak volt birtokosa. Agglegény volt, alacsony és sovány. Vágyai azonban voltak, mert a ház udvarán, leteperte a 70 éves Ilonkát. Annyira magáénak tudta már a zsákmányt,

Hogy két izmos férfi is csak hosszas kínlódás után tudta leszedni róla.

Ekkor tanultam meg gyerekfejjel, hogy a szerelem vak,  és nincs normális ember, csak

rosszul kivizsgált elmebeteg.

De laktak más díszpéldányok is  az

öreg bérházban. Singerék, Pfeffer Mancinéni, aki uzsorakamat miatt a börtönt is megjárta, s az ? n?vére volt, a már említett Ilonka.

 Ilonka élettársa volt Vanyek Józsibácsi, akinek olyan lemezgy?jteménye volt, hogy a padlótól a mennyezetig ér? polcokat megtöltötték ezen hanghordozók.

  Mellettük egy proletár család lakott, az apáról azt mondogatták, hogy megesett a  szíve

.végelgyengülésben kínlódó anyósán, s egy kispárnával  megfojtotta az id?s hölgyet.

Fiuk, Pista, ügyesen rajzolt, f?leg 50 meg 100 forintos bankjegyeket. Lányuk , Mari is

 Megérte a pénzét.

Utánuk következett a sorban Zolika, aki hetvenöt éves édesanyjával élt, no meg napi 3×1

Andaxinnal.

 A mellettük lév? lakásban élt két vénkisasszony, Piri meg Rózsi vagy tizenöt macskával.

Piri, bár a macskákat mind a nevén nevezte, a házbéli gyerekek nevét nem tudta megjegyezni.  Ez volt az oka annak, hogy mikor megsimogatott egy gyereket, csak

Ennyit mondott:  – Jól van Izéke jáccá!

És Izéke tovább játszott, s?t el volt b?völve a macskás nénit?l.

 

  Azután ott volt Ica néni, kinek els? férje s attól származó gyermekei az aushwitzi haláltáborban pusztultak el. Engem kedvelt. T?le kaptam hatévesen az els? macskámat.

 

 

Nem óhajtom bemutatni a regény  összes szerepl?jét, de még három úriembert meg kell említenem.

   Mindjárt az els? férfiú Dórémi. Ezen a néven ismerte mindenki. Nagyszakállú kopaszodó öregember volt. Mondhatnám, hogy hajléktalan, de akkor(1977-ben) ez a

Kifejezés ismeretlen fogalom volt. Abból fedezte megélhetésének költségeit, hogy egy négy kerek? kocsin, papír és fémhulladékot vitt a MÉH telepre. És mivel ez a telep a házunk közvetlen szomszédságában volt, gyakran betért az udvarunkra.

 

 Az imént említett úr barátja volt  Pali. Egyszer az apróhirdetéseket böngészve a következ?ket mondotta:

-Óránként 10  forintot fizetnek kaszálásért. Istenem! Csak a halál meg ne tudja!

 

Pali fiatal korában az Odeon mozi gépésze volt. Ekkor történt, hogy mid?n  az Operaház fantomja cím? film premierje volt a nagyérdem? közönséget és a sajtót, a mozitulajdonos  kövér feleségére uszította, mondván:

-Ahun gyün a rém!

 

1956 után behívatták a rend?rségre, ahol egy rend?rtiszt nekiszegezte a kérdést:

 

-Mondja meg ?szintén! Van magának pisztolya?

-Mostanában libatollban utazom –válaszolt Pali-de mondja meg ,milyet akar!

 

Hagy említsem meg Jen?t is, akinek szintén lesz része történetünkben. Jen? a keresztapja temetésén volt, mid?n egy kedves néni megkérdezte t?le:

 

-Jencikém! Volt már maga az új ravatalozóban?

-Nem! De nem is akarok!-Tört ki Jen?b?l az életösztön.

 

Sajnos Jen? is gyenge idegrendszer?, élete nemrég vallásos fordulatot vett, s?t negyven

Esztend?s létére házasságra adta a fejét. Meglehet?sen gyanakvó de rövidlátó is.

Egy hete felpofozott egy madárijeszt?t, és közben üvöltött:

 

-Hogy az anyád ne sirasson! Én itt mindennap el?re köszönök neked, te meg nem

fogadod?

 

Sokat imádkozik, de mint gyóntatójának is elmondta a Miatyánk miatt is szégyenkezik.

-Nahát miért drága Jen? fiam?-kérdezte a kedves lelkész.

-Hát mert…Ki vagy a mennyekben…meg add meg nekünk ma…Ezzel letegeztem a

Jóistent-mondta  Jen?- Holott ? nyilván id?sebb nálam.

 

De Jen? tragédiája már a következ? fejezetekre tartozik. Annyit mondhatunk, hogy

A szellem már meglazította a palack dugóját.

 

 

 

 

 

 

MÁSODIK FEJEZET

ÁTKOZOTT FÉLTÉKENYSÉG

Jen?nek különösebb betegsége nem volt. Még elmebetegség tünetei sem mutatkoztak  rajta, azt leszámítva, hogy apróhirdetés útján házasodott.

 Házassága els? napjától kezdve azonban, különös magatartást tanúsított.

Felt?nt neki, hogy egy utcai séta alkalmával feleségének egy idegen férfi köszönt.

Ett?l a naptól fogva, a legkülönbféle gyalázkodó szavakkal teli leveleket írta ennek a

köztiszteletben álló férfinak. Házasságtör? szédelg?nek, csábítónak nevezte. Nyílt

Lapokat is intézett hozzá, mely nyílt lapokat a leggyalázatosabb módon címezte meg:

 

      „X.Y. AKASZTÓFÁRA VALÓ N?CSÁBÁSZ, PISZOK GANÉJNAK”

 

Aztán egy újabb séta alkalmával, egy gyerek köszönt a feleségnek, és jobban megnézve

a  gyermek hasonlított az asszonyra. Most jutott eszébe, hogy feleségén olyan jeleket vett

észre, mintha az már szült volna. Az  utcán a járókel?k ferde szemmel nézték, háta mögött összesúgtak.  Most hullt csak le a hályog a szemér?l. A házasságot az asszony és

barátai er?ltették. ? nem is akarta. A némberrel és cinkosaival, b?nbandát vett a nyakába.

Éjszakánként árnyakat látott, melyek felesége mell?l suhantak el. Egy nap az árnyékszék ül?kéjén nedves foltot látott. Kif?részelte a darabot, s vizsgálatra küldte az

 egyik élettani intézetbe, hogy vajon az ott található váladékban nem fedezhet?k-e fel

spermiumok. A ház ablaka alatt, amely az utcára nyílt és nem volt kikövezve, es?s id?ben a járókel?k cip?jének nyoma megmaradt. Furfangos módon barátjának és azoknak a férfiismer?seinek, akik a házhoz jártak, lábukról, illetve talpukról hosszúsági

és szélességi mértéket vett,s a kertjükben és ablakuk alatti lábnyomokat igyekezett ezekkel felmérni. Az is el?fordult, hogy a leggyanúsabb barátjának a cip?jét levétette,s

kiment,hogy egyeztesse a küls? lábnyommal, minthogy azonban ott csak a bal lábnak volt meg a nyoma,s ? a jobb lábról kérte el a cip?t, visszament és elkérte a másik cip?t

is. A meglep?dött barát kérdéseire kitér? választ adott.

Majd nem volt hajlandó otthon reggelizni, s reggelire kapott kakaóból

többször vett mintát, s lepecsételve vegyvizsgáló állomásra küldte, hogy vajon nincs-e

megmérgezve.

Jen?nek  gyalulás közben néha meg kellett állnia,mert érezte, hogy az asszony tekintete

rajta csüng. Ha ilyenkor feleségére nézett, az az arcát megvet?en félrefordította.

Mikor felesége látta, hogy hiába gyötri, szerette volna  ?t elpusztitani, s halála után,

 

 

Az összekuporgatott vagyont „bitangjával”élvezni. Azzal az ürüggyel, hogy a kedvében jár, külön sültet, tésztát sütött neki, melynek furcsa íze volt és gyomorégést okozott.

Egyszer, amikor az asszony nagyon felt?n?en kínálta a külön sütött ennivalót, Jen?

Nem fogyasztotta el, hanem kiöntötte a disznóknak. A disznók heves hasmenést kaptak,

És az állatorvos azt mondta, hogy rossz volt a moslék. Ett?l kezdve Jen? az édesanyjánál

Étkezett.

Felesége látva, hogy célját elérni nem tudja, régi b?ntársaival szövetkezett.

Ezek az ismeretlen emberek az utcán figyelték, követték ?t, háta mögött összesúgtak,

kiköptek el?tte. Így ment ez egy hónapig, s mikor az egyik lakó Jen? mellett elhaladva

köpött egyet, ? már nem tudta tovább türt?ztetni magát, s fejszével rátámadt.

 Jen?t azonnal kórházba szállították, mint afféle kötözni való bolondot. Követni fogjuk

a sorsát.

El?bb viszont az ünnepi ebédr?l kell megemlékeznünk, amelyet Manci néni és Ilonka néni adtak a gangon. Jelen volt a plébános is.

 Javában kanalazták a répaf?zeléket, amikor a tárház tetején megszólalt a légvédelmi

Sziréna. Ilonka fal fehérré változott, és Mancinénire  nézett.

-Na mi a fene van?-kérdezte Manci.

-Tudod Maca, a háború alatt gyomor és bélneurózist kaptam-kezdte Ilonka.

-Na és akkor mi van?-hördült fel Maca-Hogy jön ez most ide?

-Hát amikor bombázás el?tt megszólalt a sziréna,rögtön összecsináltam magam.

-Na várjunk csak!-mondta Manci-Csak nem azt akarod mondani, hogy beszartál az

ebéd kell?s közepén?

-De bizony azt-felelt röstelkedve Ilonka.

-Pusztulj innen te görény! –üvöltött Manci-Te piszkos vén disznó! Gusztustalan féreg!

A plébános úr próbálta nyugtatni Mancinénit , de az tovább zsémbel?dött:

-Kígyót melengettem a keblemen Szentatyám! Én mondom : kígyót! De még egy kígyó

sem csinál ilyen aljasságot. Hová tart a világ? Ezután gázálarcban fogunk ebédelni?

 

 Estére lecsillapodtak a kedélyek. Singer Laci, Pali, és egy Béla nev? hentes beszélgettek

az udvaron. Pali  egy  kis sámlin üldögélve pipázott. A fészer tetejér?l, üzeked? macskák

vartyogása hallatszott.

-Mit kiabálnak ilyenkor ezek a macskák?-kérdezte Béla-

-Azt kiabálja, hogy nyomd beljebb-válaszolt Pali, és összekacsintott Singerrel.

 

 

 

HARMADIK FEJEZET

 

ZOLI MEG?RÜLÉSE

 

 

Egyik reggel a ház melletti füves téren, papírsárkányt eregettünk. Messzir?l feltünt

Zolika alakja és felénk közeledett. Fejcsóválva nézte kínlódásonbkat, majd így szólt:

-Nem tudjátok ti eztet. Technikája vagyon ennek.

Megfogta a spárgagombolyagot, majd futásnak eredt. Meg kell hagyni, hogy tényleg

jó magasra ment a sárkány.  A spárga viszont fogytán volt. Zoli mikor észrevette a

Spárga elfogytát, jó er?sen a csuklójára csavarta a maradék madzagot.

 Ekkor azonban, kelet fel?l fel?nt egy permetez? repül?gép, és egyenesen a sárkány

felé tartott.  Néhány másodperc volt az egész, és már bele is gabalyodott a sárkány

spárgájába. Zoli egy darabig  futott, és próbálta lefejteni csuklójáról a rácsomózott

spárgát, aztán emelkedni kezdett. Már vagy  nyolc-tíz méter magasan lehetett, mikor

?rült sivalkoidásba kezdett.

-A rohadt életbe! A nyomorult hétszentségit! Segítség!

Aztán, mikor már a folyó felett jártak, valahogy kiszabadította magát, s belezuhant

a vízbe.

Mikor a partra evickélt, nem szólt egy szót sem, csak furán bámult bennünket.

  Másnap kora délel?tt fát hasogatott az udvari fészer el?tt. Nagyanyám, aki azt gondolta, hogy Zoli epilepsziás beparancsolt minket az udvarról.

-Már megint töri a kecura.-mormogta-Gyertek befelé.

Biztos volt ugyanis benne, hogy Zolinak rohama lesz. Ám azt, hogy kisroham lesz e?

(petit mal) Vagy nagyroham(grand mal), csak Napóleon, vagy más francia nyelvet

ért? hadvezér tudta volna el?re megmondani.

Két nap múlva viszont ágynak esett, és úgy vonyított, hogy Ica néni elküldte a Singer

gyereket Steiner rabbiért  a Kalász utcába.

  A  rabbi, egy ócska láda tetején üldögélt mikor Singer belépett. A fiú köszönt neki,

mire a rabbi föleszmélt töprengéséb?l, és ráemelve  nagy szemeit megszólalt.

-Légy üdvözölve fiam! Foglalj helyet!

-De rabbi ! Nincs szék a lakásodban-méltatlankodott a fiú.

-Miért nem hoztál te magaddal széket?-kérdezte a rabbi.

-Hát, mert én csak vendég vagyok itt.

-Én is csak vendég vagyok ebben az árnyékvilágban-mondta Steiner rabbi

-Ki tudja ,mikor szólít magához az Örökkévaló? Áldassék a neve!-De mondd csak!

Miért jöttél hozzám?

-Azért mert a Zoli meg?rült. Félrebeszél.

-És mit mond?

-Hát azt, hogy két haragosa ül a mellkasában .Tamás jobb fel?l, Péter meg bal fel?l.

-Dibuk van benne!-kiáltotta a rabbi.

-Hát az meg micsoda?

-Ördöge van! Démon szállta meg.-De ne lopjuk az id?t siessünk!-adta meg a gyors

felvilágosítást  a mester, s már futottak is a beteghez.

A Pet?fi utcánál megálltak, és beszóltak Zuse rabbinak, hogy hozzon  egy lavór parazsat. Zuse rabbi egy ideig matatott a kályhában, majd sietve jött ki a házból

kezében a füstölg? vaslavórral. Fekete selyemkaftánja minden lépésnél suhogott.

 Mikor Zolihoz értek, a rabbi egy éles kést kért Ica nénit?l. Megfogta Zoli jobb

Mutatóujját, és belevágva csak ennyit mondott: -Menj ki!

 Zoli azonban üvöltött, mint a fába szorult féreg.

-Él Saddáj!-mormogta Steiner rabbi a büvös szavakat-Nyugodj meg fiam!

-Már, hogy lennék nyugodt mikoe késsel vagdosol? Hülye vén barom állat-ordított Zoli.

-Hallotátok?-fordult hátra a mester-Ez a démon hangja volt. Sokkal mélyebb.

Tüstént intett Zuse rabbinak, hogy hozza a lavór parazsat. Zuse rabbi azonban, szerencsétlenségére belelépett az ágy mellett lév? éjjeli edénybe, és az egész parazsat

Zolira borította.

Zoli erre felüvöltve kiugrott az ágyból, és elkezdte ütni Zuse rabbit. Steiner rabbi

Testi épsége érdekében jobbnak látta kereket oldani, és kiugrott az ablakon.

Mivel azonban az ablak alatt Manci néni rózsabokrai voltak, a rabbi teliment tüskékkel.

Így aztán már mindenki üvöltött, ahogy a torkán kifért.

 Kiszállt a rend?rség, meg a ment?, hogy mindenki méltó helyére kerülhessen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NEGYEDIK FEJEZET

AZ ÖRDÖG KARMAI KÖZÖTT

 

 

 

Zoli a kórházban Berger  f?orvos osztályára került. Berger beosztott orvosa, Dr. Vicsek

 paranoid skizofréniát diagnosztizált nála. Azonnal Haloperidol injekciót adtak neki,

kényszerzubbonyba bújtatták.

Zoli méltatlankodva nézte alkalmi zakóját, majd az ápolóra förmedt:

-Az istenit neki! Ennek összevarrták az ujját.

-Nyugodjon meg, Zoltánka! -csitította az ápoló.

-A nyavalyát nyugszom meg! Egy óra múlva vezényelnem kell a prágai filharmonikusokat. Ebben a zsakettben pedig nem fog menni!

 Ez alatt a f?orvosi szoba foteljében Dr. Berger saját édesanyját átkozta, amiért az

erre a világra hozta ?t. Dr. Berger morfinista volt. Egész nap a gyógyszeres szekrény

körül ólálkodott, hogy alkalom adtán lophasson bel?le.

Ma nem jutott morfinhoz, és ezért volt rosszkedv?. Tegnap el?tt szerzett viszont Aktedront, és azt kapkodta kettesével, mint a savanyúcukrot.  

 Egyszerre melegség öntötte el a f?orvos urat, s úgy érezte, mintha lebegne a mennyezet,

és a padló között. Egy kedves angyali hang szólott hozzá, mely biztatta, s vágyainak

beteljesülését ígérte:

-Én mondom neked, hogy nagy ember leszel. Nem mint orvos de más téren. Olyan híres

leszel, hogy Irén is nagy örömmel fog hozzád visszatérni.

Berger f?orvos szinte megtáltosodott az alaposan túladagolt amfetamin  vegyülett?l, és

elhatározta, hogy mostantól vasfegyelem lesz az általa vezetett tébolydában.

Odakint a folyosón, egy felvételre várakozó asszony sírdogált. Gortva Tibi ült le mellé,

aki notórius alkoholista volt, s most körülbelül hatodik elvonókúráját tartotta.

Ki kellett fújnia magát, hisz majdnem tíz métert gyalogolt a WC-t?l a padig. Egy darabig mélabúsan bámult maga elé, de aztán felfigyelt az asszony jajgatására.

-Jaj, szegény Tibike! Mi lesz szegény Tibikével?

-Én is Tibi vagyok-szólt Gortva -meg a Jóisten is Tibi.

-Ez komoly?- csodálkozott a n?.

-Hát persze. És Tibi a Tibinek nem vájja ki a szemét.

-Egészen megvigasztalt uram –lehelte a n?, s szemügyre vette a daliás Gortvát, mint

szerelmének leend? tárgyát.

 Éppen ebben a pillanatban kiabálás hallatszott a n?vérpult fel?l. Karcsi bácsi volt az,

az öreg skizofrén, akinek egyik lába öt centivel rövidebb volt, mint a másik, ezért a bal

cip?je meg volt patkolva. Sántikálva közeledett, egyik karjával vezényelve dallamos szónoklatát.

-Kinevezik egymást f?n?vérnek! A hatalom birtokosai! Népelnyomó pálinka tolvaj

uzsorások. Az elsíbolt borosüvegek hangja az égre kiált! De te sem kerülöd el , aki csináltad! A világ összes májbetegei törjék rátok a WC ajtót!

-Ne kiabáljon már, az Isten áldja meg! -kérte rimánkodva az egyik n?vér.

-Eszem ágában sincs. -felelte búgó gerlehangon Karcsi bácsi, majd ugyanott folytatta.

-Én azt kijelentem, hogy MAGYAR EMBER NEM SZERELMES. Hogy a macskakölykök gurigázzanak a szemetekkel. B?nös mind! Az anyaméht?l fogva!

Kistestvérének a fejét harapdálta, amiért vallási nézetei nem egyeztek az övével.

Lássa mindenki, hogy mib?l lesz a cserebogár!

 

Ekkor néhány beteg nevetni kezdett Karcsi bácsi szónoklatán. Az öreg lassan a kacagás

irányába fordult, majd jobb mutatóujját felemelve szólt rájuk.

-Ez nem nevetség! Ez nem nevetség!

Majd elindult a folyosón. A f?orvosi szoba ajtaja el?tt köpött egyet. -Nyomorult strici!-

mormogta halkan, s egy id?re elt?nt a színr?l.

Lassan közeledett az ebédid?. Bartus Zoli észre vette, hogy Dr.Vicsek   szobájának ajtaján megint kint van a felirat: FOGLALKOZÁS FOLYIK, KÉREM, NE KOPOGJANAK.

Erre sátáni vigyor ült Bartus arcára. Kórtermébe sietett, s visszatért egy táblával.

Gyorsan levette az eredeti feliratot, s kicserélte az általa készítettel:

ARCOM KEREK,

SZEMEM RAGYOG,

HA KERESNEK,

SZARNI VAGYOK!

 

Közben az ebédl?nél már megkezd?dött a sorban állás. Egyesek már falatoztak a

F?zelékb?l és csirkehúsból. Gortva Tibi figyelte a többi beteget. Voltak rossz étvágyúak,

akik sok maradékot hagytak, s már megindultak vele a konyhaablak felé. Gortva erre

elkiáltotta magát: -Hó! Hát vissza ne vigyék a húst, mert rögtön öngyilkos leszek!

No, erre nekiadták a moslékot. Gortva egyenesen a hetedik mennyországban érezte magát, s eltökélte hogy élete végéig ezen a szent helyen marad. Mikor végzett az utolsó

csonttal is, már alig szuszogott. Meglazította a nadrágszíjként funkcionáló madzagot a

hasán, s már az ebéd utáni cigarettára gondolt.

Ahogy a folyosón bandukolt, a 8-as kórteremb?l borzalmas lábszag és izzadtságszag

csapta meg az orrát. Bent három férfi feküdt.

-Istenem!- t?n?dött Gortva- Az ember azt hinné, hogy jólfésült úriemberek vannak odabent, közben pedig rókák, görények fészke az egész.  Meggyorsította hát lépteit, mert

úgy érezte, hogy rögtön elokádja magát. Végre a dohányzóhoz ért, lenyomta a kilincset,

és belépett. Itt a dohányzó szobában folyt a társasági élet, az igazi társalgóban csak azok

ültek, akiknek látogatójuk volt.

Voltak akik sakkoztak, mások kártyáztak, némelyek flörtöltek a más nemhez tartozókkal. Egy cigányasszony csikkeket kunyerált. Gortva mélyeket szippantott a

cigarettájából, s eltökélte magában, h gy agyonüti a cigányasszonyt ha megzavarja a

dohány élvezete közben.                                                                                              Dr. Vicsek ekkor végzett a pszichoterápiával. Kitessékelte betegét, és levette a kilincsr?l

a táblát. Egyb?l észrevette a turpisságot.

-A nyavalyások!- mondta- Megint nagyot alkottak a humor területén.

 

 

 

 

 

 

ÖTÖDIK FEJEZET

AZ ANGYAL

                                           

 

 

Hajnali 4-órakor az egyik kórteremben, Jen? fuldokló köhögése törte meg a csendet.

-Dögölj meg! -mondta mintegy magának, és felült az ágyban. Sajnálkozva állapította meg, hogy tovább aludni nem tud. A sötét kórteremben, rögtön a kávéspoharát kezdte

keresni. Kihörpintette a pohár tartalmát, és arra gondolt, hogy jó lenne rágyújtani.

A dohányzót viszont ilyenkor még tilos látogatni. Mindegy! -gondolta- Kimegyek a férfi

WC-be. Cigaretta után kutatva húzta ki az éjjeliszekrény fiókját, de egy szálat sem talált.

-Alszol Sanyi? -szólt oda ágyszomszédjának .

-Nem én.- hangzott a válasz.

-És mire gondolsz?

-Arra gondolok, hogyha ez a Steiner , ki mellettem fekszik, holnap éjszaka is felkel

imádkozni, akkor agyonütöm.

-De hát mégiscsak egy rabbi! -mondta Jen?.

-Meglehet-folytatta Sanyi, -De három napja csak Noxyronnal tudok elaludni. Ez a

nyomorult meg ha éppen nem imádkozik, akkor horkol. Egyébként tudtad, hogy a Zoli haverod is bent van? Bizony! Tegnap vették le róla a kényszerzubbonyt.

-Nocsak!- hüledezett Jen?- Csupa ismer?s van itt a kóterban. Mi itt senyvedünk, a drágalátos nejem meg azon van, hogy gyámság alá vetessen és elsíbolja a vagyonomat.

D?zsölnek odakint, nekem meg már egy szál cigarettám sincs.

-Adok én.- mondta Sanyi -Gyerünk ki rágyújtani!

Azzal már meg is indultak a férfi WC felé. A folyosó végén egy pongyolás n? sietett be a

szobájába. A túloldalon egy tagbaszakadt ápoló bóbiskolt székében. Egyébként síri csend. A WC-be érve Sanyi gyufát gyújtott, s hamarosan mindketten eregették a füstöt.

Ezek a nyomorúságos hajnalok voltak a legnehezebben elviselhet?ek. Nehezen múltak az

órák. Az els? cigaretta után még egyre rágyújtottak, és az emberi gonoszságról beszélgettek, amely ide juttatta ?ket.

 Odakint a folyosón közben lassacskán megindult az élet. Pizsamás férfiak, és pongyolás

n?k indultak a fürd?szobák felé, vállukon törülköz?vel. Hamarosan az ápolón?k is elindultak, hogy kegyetlen módon fölkapcsolják a kórtermek villanylámpáit, s hangos

„-Jó reggelt! -üvöltéssel felébresszék a betegeket. A folyosó végéb?l Karcsi bácsi kiabálása hallatszott:

-A hatalom birtokosai! Hohó! Felkölteni a fáradt proletárt! Ehhez értenek. Hogy a gitár

álljon ki a hátukból, és a rák pengesse!

Zolika is kijött a kórterméb?l szemeit dörzsölgetve, és fáradtan ült le a társalgó egyik székére. Egyszerre egy fehér fürd?köpenybe burkolódzott, hosszú hajú férfi termett mellette. Kezet nyújtott Zolinak, és bemutatkozott.

-Azráél arkangyal vagyok. Polgári nevem: Kökény József. Valami kellemetlen félreértés

következtében kerültem ebbe a m?intézetbe. Azt mondják, hogy én öltem meg a rend?rt.

Speciel erre én nem emlékezem. Bár lehet a dologban valami igazság, mert rendesen a

a zárt osztályon tartanak. No és uraságodban kit tisztelhetek?

-Pracskevics Zoltánnak hívnak. Raktáros voltam de mostanában inkább kakaót iszom.

Kedves kolléga úr!- szólt az angyal- Sohasem gondolt még a szökésre?

-Hát éppen nem szeretek itt lenni-mondta Zoli.

-No látja! Az egyik férfi zuhanyzóban elég gyönge a rács. Ott megpróbálhatnánk.

 

 Kerekes Tamás

 ———————————————————

Kedves afterman-Várhelyi- Kerekes!

A tartalom még abszurdnak elmenne, “ehet? méretre” darabolva,  de a rengeteg hiba, a förtelmes szerkesztési forma elfogadhatatlan. A szerkeszt? szivességb?l dolgozik, nem kívánhatod t?le helyetted rendbe rakni…

P. Aranka

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Kerekes Tamás (afterman) 28 Írás
Kis András vagyok. Cegléden élek. Hobbym az olvasás