Szerelem és halál, két nagy és örök téma az irodalomban. Hogy a kett? közötti széles sávban mi történik, az már sokkal kevésbé érdekel minket. Ismerjük jól, kis kitér?kt?l eltekintve valami ilyesmi az élet. Jenei mégis ezekkel a témákkal foglalkozik. Unalmas, hétköznapi, szétcsúszott élet? szerepl?ket kelt életre egy h?s nélküli korban, summázhatnánk egy mondatban a regényt.
Hogy milyenek ezek a szerepl?k? „Egyedül ült a nagyterem közepén, ütközésig feltekert hanger?vel hallgatta azt az egyetlen számot, amit?l sírni akart, de túlságosan be volt rúgva hozzá” − valami ilyesmik. Nem tudni, honnét jönnek ezek a józsik, péterek, kálmánok vagy magdik. Valamiért mégis úgy érezzük közel magunkhoz ?ket, mint akikkel sok hasonló vonásunk van, még ha ezt nem is valljuk be. Ez az intimitás, a megel?legezett bizalom megérint bennünket, bár igazából sem szeretni, sem utálni nem tudjuk ezeket a szerepl?ket. Nyomok nélkül jönnek és t?nnek el az életb?l, akár a szellemek. ?k az arcok az utcáról, a pályaudvarról, vidéki kocsmából, akikre aztán nem emlékszünk, akik a novellákat olvasva olyan közelségbe kerülnek, mintha a kocsma pultjánál ülnének mellénk és mesélnék el nekünk, régi cimboráiknak, hogy hogy folyik az élet, a vér, a könny, a sperma és a hányás. (Gilbert Edit egy korábbi Jenei-kötet kapcsán hangsúlyozta a testnedvek plasztikus megjelenítését. Ez, úgy néz ki, a Szellemek és szerelmekben is megmaradt, s egyfajta Jenei-védjeggyé kezd formálódni.)
Igaz azonban, hogy ez a folyás, mármint az életé, többnyire inkább csak állóvíz, amiben egy hirtelen jött örvény felhozza a felszínre a dolgok javát. A dolgok java alatt leginkább a változást értem. Régen elfelejtett vagy ott lappangó groteszk eseményeket és alakokat, amelyek az élet kiszámíthatatlan logikája szerint bukkannak fel. Azonban „Egy külön néz?pontból t?nhet úgy, hogy nincs lehetetlen”− hangzik el a címadó novellában. (Nem mintha minden néz?pont nem lenne egy külön néz?pont.) Így válhat krimih?ssé egy megcsalt férj, szellemmé az anya, Uma Thurmanná egy presszóbeli lány.
A történetek tehát az életr?l szólnak, amit aztán megbont valami. Egyszer csak ott vagyunk a közepében, az életük s?r?jében. A történések mögötti ok sokszor kimondatlan, aztán már csak azt látjuk, hogy hulla lóg a fáról, hajszálakkal borított padlón tocsog a vérében egy férfi, pofozkodik a megcsalt szeret?, hajtóvá válik a vad.
A novelláskötet öt, egyenként három novellát tartalmazó részre oszlik. A történetek nem épülnek egymásra, külön is m?ködnek, többségük a jelenben zajlik, els? vagy harmadik személy? elbeszélésmódban. Párbeszédek csak ritkán válnak ki, pár kivételt?l eltekintve belesimulnak a folyószövegbe.
A szül?k és a nagyszül?k fontos alakjai a kötetnek, akik, ahogy Feldmár András mondja: Életünk els? hipnotiz?rei. Végigkísér(t)ik minden apró-csepr? bajunk, vívódásunk, és a kötet els? három novelláját, a Szellemek és szerelmek fejezetet is az öregség témájával karöltve. Szüleink azok, akiknek els?ként szeretnénk megfelelni, talán pont ezért okozunk nekik annyi fájdalmat, s ezért olyan nehéz nekik igazat mondani. Ezzel a problémával küzdenek leginkább ebben a fejezetben a történetek szerepl?i, a szüleikt?l elszakadni képtelen anyámasszony katonái.
A szül?k után a szerelem témájába vezet át Az utolsó mozaikkocka cím? novella, hogy a kötet második részében, A sivatag lehelletében a szerelem váljék központi témávál. A történések továbbra is illogikusan következnek, bár „Aki szerelmes, annak minden magától értet?d?”− mondja Klári néni, a falu mádámja. Maga a halál és szerelem sokszor egy és ugyanaz, melyben békés egyetértésben nyugszanak a szerepl?k, „amiben már nincs is semmi érdekes, és igazából láthatatlanok”. A két téma azonban a maga p?reségében nem szerepel. Mihelyt eljutnánk hozzájuk, valami megzavarja a képet. De hát mennyivel érdekesebbek is a verg?d? szerelmek, megcsaltak vagy az ?rültek?
A harmadik részben ezt még tovább fokozza Jenei, és kicsit thrilleresebb, krimisebb novellák következnek, köztük a PIM és a Jelenkor folyóirat „Philip Marlowe Magyarországon” cím? kriminovella pályázatára készült Ólmos fejfájás cím? írás, ami a kötet egyik legjobban sikerült darabja.
A Kiürítés és a Piercing, senci, ostya fejezetekben azonban már nem tudok ilyen központi témát kiemelni. Talán a szerelem meg a halál, meg a köztük lév? vastag maradék. Mint eddig is. „Nem is az a lényeg tehát, hogy milyen vagyok, még csak nem is az, hogy milyen eltévesztett történetben szerepelek, sokkal inkább annak a megfejtésére kellene törekednem, hogy mi volt az eredeti történet, amire ezek a hibák épülnek. Az emberiség karaktere pocsék, és ezt nagyjából mindenki tudja, az összeesküvés nyomait mégis úgy kellett összeszedegetnem, mintha egy kiadós zápor egy−egy cseppje után erednék.”
A könyv kapcsán mindenképp érdemes megemlíteni még a borítót. Összeill? párost alkot ugyanis Jenei szürreális könyve és Bogdándy Szultán Holdfényes Budapest cím? képe. Akinek tetszik a borító, a könyvben sem fog csalódni.
Jenei László: Szellemek és szerelmek
Bíbor Kiadó, Miskolc, 2008. 168 o. 2000 Ft.
Forrás: prae.hu – Ughy Szabina
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:34 :: H.Pulai Éva
