Takács Dezső : Ünnep után

Nyomtatás

Hiába gombolnád

kopott kabátod újra.

Támad a téli szél,

havat hord az útra.

Lomhán repül fel,

lassan száll,

célba sosem ér,

csukott szádból

csend szivárog,

halomba hull eléd.

Késett a gondolat.

Ablakban síró gyertya.

Villódzva pergő könnyeit

konnektorokból szívja.

Hideg, üres a ház,

céltalan bolyong a hála,

időzne bársony ajkakon,

ám helyét nem találja.

Tépett csomagban, elfeledve

szunnyad a szeretet.

Álmában sóváran nézik

szélesre tárt szívek.

Körül lengi őket szépen,

reményt hoz, és vigaszt,

tátongó sebeiken

vonalkód a tapasz.