Rám omlik a csend.
Visszájára fordul a tér,
az a mély kerek
mérhetetlennek tűnő…
Bennem tágul tovább.
Rendszertelenül cikáz,
Számolni tanít, s ha álmodom
felráz.
Valóra kelt, friss tudatot
plántál,
hátamat simít,
fellobbant, majd hátrál.
Józanító korbácsokkal
hiteget,
enyém lett, hát
belakom a teremet…
Legutóbbi módosítás: 2008.12.07. @ 18:07 :: Serfőző Attila
