Részben történelmi beszédgyakorlatok
– Az élet attól szép,
hogy valójában mindig kezd?k vagyunk benne.
– Aki él, attól minden kitelik.
Aki halott, attól még az sem.
Ne sajnáld magadtól az életet! Neki se legyen jobb…
– Ne görcsölj, úgyis mindent elrontasz.
Inkább élvezd!
– Most kéne átélned azt, aminek nem tudtad jelentését
akkor, amikor csak megtörtént veled.
– Minél pontosabb vagy,
annál kevésbé van szó rólad.
– Élvezni lehet a világot,
de kibírni képtelenség.
– A nagy példaképek bátorságot ébresztenek
bennünk – önmagunk iránt.
Betegségeidhez mindig te állsz a legközelebb.
– Nem hiszek a Sors kezében.
Elég, ha lába van, hogy seggbe rúgjon.
– A vécéhez hasonlít a Sors.
A különbség csak az, hogy erre azt keni az ember, amit nem tud megemészteni.
– Én leszarom a történelmet! – és ez kölcsönös.
– El?z? korszakunkat visszavágyni – tudatlanságra vall, vagy rossz memóriára.
– Ha a törvényt hozó magára is érvényesnek tartja a törvényt – elítélik saját addigi beosztottja.
– A kivégzés az a különös meccs, ahol a döntetlen a legritkább eredmény.
– Milyen világ az, ahol a politikusokat szobatisztának,
s?t szalonképesnek tartjuk pusztán azért, mert nem csinálnak be?
– Alliteráció:
A favágó fejszéjét a fájánál fogja.
A rohadt kollaboráns!
Legutóbbi módosítás: 2008.12.27. @ 11:00 :: Petz György
