Kováts Péter : A varázslat vége

Nyomtatás

Dermedten várok,

álmaimba bújva.

Varázsló köntösömnek

elszakadt az ujja.

Csillogó varázsporom is

lásd régen elfogyott,

magamra hagytak már,

mind az angyalok.

Hiába bocsátok Rád

b?vös mágiát,

ez a hókusz-pókusz

igazán nem hat Rád.

S csak nézel rám,

?szinte döbbenettel,

szép szemed sarkában

megdermedt fényekkel.

Nem érted, fel sem foghatod.

Hol nem vetettél „magot „

hogy fakadhat „élet „

s a sarjadó virágot,

bizony gyomnak nézed.

A csönd jeges pajzsát,

magad elé tartva,

várod biztos türelemmel,

hogy e hiábavaló lángolásban

a lelkem égjen el.