Bármilyen furcsa, de a karácsony ünnepe öregebb, mint a Jézuska: a magyar karácsony szó ugyanis – ahogy ezt a nyelvtörténeti kutatások is kimutatták – nem a latin incarnatio, vagyis megtestesülés szóból származik, hanem a szláv kracsunból, ami a téli napfordulót jelöli. Jézus születését egyébként, egy vallástörténeti magyarázat szerint, azért tették december 25-re, hogy kiszorítsanak ezzel egy pogány fiesztát: a Római Birodalomban ugyanis a Napistent ünnepelték e napon, a téli napforduló után.
De, hogy bonyolítsuk a dolgot, eleinte az ?segyház sem Jézus születésnapját tartotta fontosnak megünnepelni, inkább a megkeresztelkedését látta jelent?snek, hiszen ekkor jelent meg el?ször népe el?tt, s ekkor hitelesítette ?t és küldetését a mennyei szózat.
Így a legrégibb keresztény ünnep – húsvét után – a vízkereszt lett január 6-án. Csoda ezek után, hogy szinte ahány ország, annyiféle karácsonyi szokás dívik?
Lengyelország: csillagfény és lakoma
Még Európából sem kell kimozdulni ahhoz, hogy – magyar szemmel – különleges szokásokat találjunk. Lengyelországban például december 24-én este nem a fát vagy a tv-t lesik a családok, hanem a csillagos eget: azon versengenek, hogy ki pillantja meg az els? csillagot, mert csak ekkor kezd?dhet el hivatalosan az ünnep.
A lengyeleknél a 12-es számnak különleges jelent?sége van karácsonykor: a lengyel háziasszony 12-féle ételt készít az ünnepléshez, s?t, a karácsonyi kompótot is 12-féle gyümölcsb?l komponálja – teszi mindezt Jézus 12 apostolának emlékére.
A katolikus hagyományok egyébként nagyon er?sek ebben az országban: ennek szellemében szenteste a paszterkáig, azaz az éjféli miséig a legtöbb lengyel böjtöl, nem iszik alkoholt és nem eszik húst. A vacsorát ima nyitja meg, ezután a családf? ostyát oszt szét a családtagok között, amit úgy esznek meg, hogy mindenki a mellette ül? családtag ostyájából tör egy kis darabot, miközben cserében jókívánságaival halmozza el.
Az egyház diktálta szertartások mellett a népi hagyományok, a babonák is vígan megélnek: a karácsonyi asztalnál páros számú embernek kell ülnie, ha ez nem teljesül, akkor valaki szerencsétlen lesz közülük. A lengyelek is esznek hallevest, aminek mágikus er?t tulajdonítanak, de a legnépszer?bb tradicionális fogás a céklaleves. Van a menüben még mákos kalács, sós és édes kelttésztából készült falatkák, a pirogok, különféle halak és hideg töltött tojás. Ha befejezték az étkezést, egészen addig ülve maradnak, amíg a házigazda nem jelez, mert ha nem egyszerre állnak fel, a babona szerint a legfürgébb családtagra halál vár a következ? évben.
Görögország: ünnep, 12 napon át
A tizenkettes szám a görögöknél is nagy hagyománnyal bír, de ?k nem aprózzák el tizenkét fogással az ünnepet: inkább 12 napig ünnepelnek.
A december 25-t?l január 6-ig tartó ünnepi id?szakot, azaz a karácsonytól, szilveszteren át vízkeresztig tartó ünnepsorozatot dodekameronnak, azaz 12 napnak nevezik.
A legfontosabb, hogy ez alatt a 12 nap alatt mindig égjen a t?z: a görögök ugyanis úgy tartják, hogy a Föld mélyén gonosz manók, kalikandzaroszok élnek, akik év közben a Földet tartó fa törzsét f?részelik, de karácsonykor el?bújnak, és törnek-zúznak, eleszik az emberek el?l az ennivalót – a t?zt?l viszont nagyon félnek, ezért a házi t?zhelyben a lángnak mindig égnie kell – amit manapság már mécsessel helyettesítnek -, vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz b?vös ereje vissza?zi ?ket a Föld gyomrába.
Természetesen a görögök népszokásai is – sok más népéhez hasonlóan – arra szolgálnak, hogy az eljövend? évre b? termést, egészséget, gazdagságot hozzanak a családoknak. Ezért a manók el?zésére szolgáló t?z hamuját a földekre szórják, hogy termékennyé tegye a talajt.
A görögöknél a szerencsét hozó b?vös gyümölcs a gránátalma, mely a jólétet szimbolizálja, de ilyenkor különleges, szerencsehozó kenyeret, vaszilopitát is sütnek, amelybe fémpénzt rejtenek, s aki ezt megtalálja, mázlista lesz egész évben.
A kenyeret szépen fel is díszítik – Krétán még kenyérhímz? asszonyok is vannak, akik tésztából cifra rajzokat kanyarítanak a kenyérre.
Szokás a kenyeret felszeletelni úgy, hogy minden családtagnak jusson egy szelet bel?le, és ezt az asztalnál ülve, közösen elfogyasztani. A görögök karácsony reggelén a fiatal lányokat küldik a patakhoz vízért, amib?l az az egész család iszik, hogy egészségesek legyenek. Néhány helyen igyekeznek a forrást megvesztegetni, vagyis inkább megetetni, azaz ételeket tesznek a partjára. A görögöknél fontos, hogy karácsonykor az egész család, de még a háziállatok is jóllakjanak, hogy ne éhezzenek a következ? évben. Szokás még a kalanda, ennek jegyében énekesek járnak házról házra, egészséget, szerencsét kívánnak a háziaknak, cserébe sonkát, vajat, bort kapnak.
Anglia: marhapuding és focimeccs
Angliában egészen máshogy kezd?dik az ünnep: nincs például szenteste. 24-én még szorgalmasan dolgoznak, esetleg céges bulin köszöntik egymást a britek. Az angoloknál nincs nagy hagyománya az éjféli misének sem, az ünnep 25-én kezd?dik, ekkor mennek templomba, ekkor kezdik az ünneplést.
Az angol gyerekeknek ilyesformán egészen 25-én reggelig kell várni az ajándékra, amit – és itt egy újabb különbség – a Mikulás, vagyis Santa Claus vagy Father Christmas rejt az el?z? este a kandallópárkányra vagy ablakkilincsre kilógatott, hosszú, piros harisnyákba.
A szigetországban a gyerk?cök úgy tudják, hogy Mikulás karácsony éjjelén a kéményen át a kandallóba ereszkedik, így tölti meg a zoknikat ajándékokkal. Az angol Mikulás egyébként kicsit részeges, az eredeti hagyomány szerint a gyerekek egy pohár konyakot és húsos pitét készítenek ki neki, a rénszarvasnak pedig répát és egy tál vizet.
Az angolok a hagyományos karácsonyi ebédet is 25-én, vagyis a Christmas Dayen tálalják, ami rendszerint valamilyen sült, töltött szárnyas, sült krumplival, kelbimbóval körítve.
Elmaradhatatlan kelléke az ünnepnek a karácsonyi puding, amit brandyvel flambíroznak. A pudingba kerül?, alkoholba áztatott gyümölcsöket már hónapokkal karácsony el?tt elkészítik, és így érlelik. A karácsonyi pudingról a hagyomány azt tartja, hogy „ahányszor valaki a karácsonyi pudingból eszik, annyi boldog napja lesz majd az elkövetkez? esztend?ben”.
Úgyhogy az angolok igyekeznek degeszre tömni magukat ezzel az édességgel, amit az évszázados szokásoknak megfelel?en marhafaggyúból, mégpedig ökörvese faggyújából kell elkészíteni. Bár az ötlet elég bizarrnak t?nik, a végeredmény meglep?en finom, ráadásul itt a puding rejti a szerencsehozó ajándékot. A filmekb?l már jól ismert szokás fagyöngyöt akasztani az ajtó fölé, ez alatt kötelez? csókolózni – nem csak a pároknak, hanem bárkinek, aki egy ellenkez? nem?vel összeakad a fagyöngy alatt.
Skandinávia – glögg, smörgasbord
A finn szül?k már december 23-án elkezdik az ünnepi készül?dést: amikor a ház elcsendesedik, kitakarítják a lakást, és elkészítik a karácsonyi ételeket. 24-én reggel fahéjas tejberizs várja a kölköcskéket, itt – egy szem mandula képében – ebbe dugják a szerencsét, aki megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jöv? évben.
A finnek nem csak az embereket kényeztetik ilyenkor, de szokás a velük él? háziállatokat és a ház körül fészkel? madarakat is megetetni. Napközben a feln?ttek glöggöt, vagyis f?szeres forralt bort isznak, ebben mazsola és mandula is van.
A karácsonyi vacsora Finnországban is igazi lakoma, a családtagok számára az egyik legélvezetesebb étkezési forma – talán csak a háziasszonyok nem élvezik maradéktalanul, amikor mindezt el kell készíteni. A „terülj, terülj asztalkám” körül az emberek mindenb?l csak egy falatot tesznek a tányérjukra, hogy minél többfélét megízlelhessenek a halak, rákok, hideg és meleg húsok közül.
Az „üvegfúvó módra” elkészített – vagyis hagymával, krumplival lerakott, pácolt – heringet általában rozskenyérben sült sonka követi, sült krumplikásával, a vacsorát pedig mézes, gyömbéres süteményekkel fejezik be.
Máshol a karácsonyi menü lazac, sajtleves, sült rénszarvas, desszertnek pedig tejszínes szilvakrémet fogyasztanak. Finnországban az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manóknak is jusson valami csemege – akik, úgy t?nik, északon barátságosabb lények, mint délebbre.
A nagy trakta egy országgal arrébb, a svédeknél is hagyomány. Itt egy évszázadon át egy csukaféle hal, az északi menyhal volt a hagyományos karácsonyi eledel vajas fehér szósszal és krumplival, er?sen megborsozva. Azóta a smörgasbord, vagyis a svédasztal is gazdagodott, kedvelt karácsonyi fogás a sült liba, almával és szilvával töltve és párolt vörös káposztával körítve, egy különleges heringb?l készült étel, a „Jansson megkísértése”, a húsgolyók, májpástétom, kemencében sült karácsonyi sonka, vöröskáposzta-saláta, kenyér, vaj, többféle sajt, kávé, mandulatorta, „papparkakor”, vagyis gyömbéres sütemény. Ez az ételorgia december 25-én és 26-án hizlalja a svédeket, akiknek nem a Mikulás, hanem egy nagyvonalú manó, a Jultomten hozza az ajándékot.
Amerika – mint a filmeken
Lassan az egész világ megismerkedik az amerikai karácsonyi szokásokkal, hála az ebben az id?szakban játszódó filmeknek. Szokásaik sokban emlékeztetnek a brit hagyományokra. Itt is 25-én reggelre terem a fa a alatt az ajándék, a kandallón keresztül közleked? Santa Claus jóvoltából, akinek az amerikai gyerekek tejet és sütit készítenek ki. A lurkók már hajnalban rohannak meglesni, mit kaptak, de mivel az ajándékbontás szigorúan csak reggeli után lehetséges és mivel a szül?k ilyenkor „szadista módon” sokáig alszanak, eleinte csak tapintással igyekeznek kideríteni, mit rejt a csomag. Itt maga a fa nem meglepetés, azt már december közepén felállítják és feldíszítik. Az ünnepet itt is gesztenyés pulyka köszönti, és sok családnál dívik a puding is.
Pravoszláv karácsony – badnjakégetés
A pravoszláv egyház nem a Gergely-naptár szerint jelöli ki az ünnepnapokat, hanem az ókori Julianus-naptár szerint, ezért a görögkeleti rítusú keresztények, a románok, szerbek, bolgárok és oroszok majdnem két héttel kés?bb ünnepelnek.
A szerbeknél szokás, hogy karácsony böjtjén, hajnalban az édesapa legid?sebb fiával együtt elindul az erd?be badnjakot vágni, ami olyan fa, amelyen még rajta vannak a levelek. Csak egyszer volt szabad rácsapni a fejszével, s amikor a fa kid?lt, nem eshetett rá más. Ha sikerült a badnjakot jól kivágni, otthon megszentelték, és este a t?zre dobták, és a parázsló fatönkb?l az els?, még az éjféli mise el?tt érkezett látogatónak -akinek szigorúan jobb lábbal kellett belépnie a házba – jósolnia kellett. Mivel a szerbeknél sem építettek a panelba kandallót, ma már inkább a város f?terén raknak tüzet, hogy a szokás ne haljon ki teljesen.
A pravoszláv vallású háziasszonyoknak páratlan számú ételt kell készíteniük, és ott abban is hisznek, hogy karácsonykor az el?dök szellemei is ellátogatnak a családhoz. Náluk is van szerencsehozó, az ételbe sütött kabala: az ünnepi csesznicába ezüstpénzt tesznek, ez hozza a szerencsét annak, akihez kerül. A menü errefelé kecskéb?l, birkából, malacból áll – ez utóbbinak a szájába almát tesznek a termékenység szimbólumaként.
Távol-keleti Mikulások
Úgy t?nik, a karácsony olyan kedves ünneppé vált az évszázadok alatt, hogy még azokban az országokban is ünneplik, ahol nem a kereszténység a f? vallás. Japánban például ugyanúgy létezik ez az ünnep, és nagyon hasonlóan ünnepelnek, mint Európában – annak ellenére, hogy egyszer az indiai miniszerelnök is ellátogatott a felkel? nap országába, és felszólította a japánokat, hogy vessék el a karácsonyi hagyományokat, hiszen annak semmi köze sincs a távol-keleti kultúrához. A japánok viszont szeretik a karácsonyt, beépült a naptárjukba, úgyhogy december közepén Tokió utcái is tradicionális jelképekt?l csillognak-villognak. Mi több: a kirakatokban még a jól ismert piros ruhás, fehér szakállas Mikulás is felt?nik, a feliratok pedig boldog kuriszumaszu-t hirdetnek.
Kínában viszont nem igazán elterjedt az ünnep: a buddhista országban inkább a kínai újévet tartják, amely egy kéthetes buli, tánccal, zenével, hagyományokkal, durrogó petárdákkal, fergeteges t?zijátékokkal.
Forrás: [origo]
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:31 :: H.Pulai Éva
