Közeledés a közlekedéshez – Legát Tibor: Közlekedik a f?város

Miért olvassak el egy tömegközlekedésr?l szóló könyvet? Legalább szabadid?mben ne kelljen a zsúfolt járm?vekkel foglalkoznom, ha már kénytelen-kelletlen úgyis minden nap van bennük részem. Ilyen és hasonló kérdések jártak a fejemben, mialatt a Közlekedik a f?város könyvbemutatójára indultam a 7-es buszon. Hamar meg is kaptam a választ.

 

Az els? pozitív élményem a könyvvel való ismerkedésben akkor ért, amikor a kezembe vettem. S?t, tovább megyek, még a kezembe sem vettem, finom illatát már messzir?l megéreztem. Most is itt érzem az orrom alatt. Az az illat, melyet csak egy bizonyos fajta, fényes papír adhat ki magából. Aztán persze meg is érintettem még a m?sor el?tt: olyannyira felkeltette az érdekl?désem. Kemény borítója azt a biztonságot sugározza magából, hogy nem okozhatok benne kárt, sosem fog szétesni a kezeim közt. A selymes papírlapok simogatásra ingerelnek, a könyv fotókkal – de azért kell? mennyiség? információval, és dokumentumokkal is – teli, és minden egyes közlekedési járm? történetét más-más szín? oldalak mutatják be: a villamosé sárga, a buszé kék, a HÉV zöld, a troli piros, a metró pedig egy másfajta kék-árnyalat, mint a busz. Egy könyv, mely az érzékekre is hat. Még el sem olvassa az ember, amikor már kapcsolatba kerül vele, és vonzódni kezd hozzá.

A Tranzit kávézó volt a bemutató helyszíne, stílszer?en, hisz valaha ebben az épületben m?ködött a buszpályaudvar. Két színész, Mesterházy Gyula és Gerbert Judit olvastak fel részleteket a könyvb?l, id?rendi sorrendben. Az egyes évszámokat Karafiáth Orsolya, a m?sorvezet? mondta búgó hangon be. A színészek tökéletesen kiegészítették egymást: Gerbert Judit férfias hangja, és határozott fellépése felelevenítette bennünk a szocialista n?ideált, aki nem retten vissza a férfiasnak titulált munkától sem. A felolvasásra került, ma már viccesnek t?n? szövegek nem Legát Tibor tollából származnak, hanem a BKV archívumából, ahonnan a könyv szerz?je és egyben szerkeszt?je gy?jtötte ki ?ket. A könyv épp ett?l izgalmas és érdekes, hogy az egyes járm?vek történetét ezekkel a legkülönfélébb korabeli újságokból származó dokumentumokkal, s?t versekkel egészíti ki, illusztrálja. Az egyik ilyen, ma már nagyon is humorosnak t?n? szöveg, amely elhangzott a bemutatón, a Füttyös Kati üzenete a Szárnyaskerékben, 1954-b?l, így kezd?dik: „Akadnak olyan dolgozók is, akiknek mindig csak az evésen jár az eszük, viszont szívesen elmennének a munkának a temetésére.” Aki az ötvenes években még nem élt, viszont kíváncsi rá, ki is az a Füttyös Kati, megtudhatja a könyvb?l.

 

A könyvbemutató, amit itt most nem elemeznék részletesen, már rádöbbentett, hogy talán nem is olyan fárasztó ezzel e hétköznapi témával foglalkozni. Ha a járm?veken való utazást elkerülni már nem tudom, legalább izgalmassá tehetem azáltal, hogy megismerem a történetét, és nem csak elviselem, hanem élni kezdem a városi forgalmat, a jelenlétükkel már-már épületek szintjére emelked? tömegközlekedési eszközeivel.

Otthon aztán olvasni kezdtem Legát Tibor sorait, aki a publicista humoros, lényegre tör? szemszögéb?l, a diktatúra korával szemben olykor kritikus hangnemben mutatja be az egyes járm?vek „életének” legfontosabb mozzanatait. Az olvasóban rögtön felmerül a gondolat, hogy milyen hatalmas gy?jt?munka és a közlekedés iránti szenvedélyes érdekl?dés eredménye lehet a könyv. Az ilyen „vonzalmak” gyerekkorban születnek, ahogy a szerz? ezt el is árulta a vele való beszélgetés alatt, és a könyv utószavában.

Az író az ötvenes évek villamosközlekedésének katasztrofális körülményeit ecsetelve például megállapítja, mennyire másképp festette le ezt a helyzetet a korabeli média: „olyan érzésünk támad, az agyonreklámozott, Kossuth-díjas, 1000 százalékos sztahanovistákat nem is az FVV, hanem egy nagy fekete autó vitte be a gyárba. Netán ott éltek?” A BKV történetét a magyar történelemmel párhuzamosan mutatja be, melyr?l az ilyen fejezetkezd? mondatok is árulkodnak: „Nemcsak börtönkapuk nyíltak az 1960-as évek elején, új villamos vonalak is.”

Bár a könyv a BKV negyvenedik születésnapjára íródott, nem csak 1968-tól tárgyalja a tömegközlekedés történetét: számba veszi az el?zményeket is. És egészen napjainkig, 2008-ig ad történetileg h? korrajzot. Igényes, szép, alapos és hiánypótló munka, amilyen majd a 4-es metró is lesz, ha egyszer elkészül. Építésér?l készült fotó zárja a könyvet, az utószó el?tt, a (közel?) jöv?be mutatva.

 

Forrás: prae.hu Kovács Rita

 

33látogató,1mai

Szerző H.Pulai Éva 1137 írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal.*Pulai Éva

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet