én az oroszlán
ha fájdalmam van
nyugodtan ordíthatok
legfeljebb majd azt hiszik
rettenthetetlen bátor vagyok…
nappal fejem fent hordom
s gerincem feszítem
árgus szemekkel
magamba szívom a tájat
de az esti harangszóval
ledobom sörényemet
meghunyászkodom
magamba szállok
s leereszkedem lelkem
legmélyebb bugyraiba
ott jajgatok
ott nem hallja senki sem…
Legutóbbi módosítás: 2008.12.10. @ 20:40 :: Dvorák Etela
