Vízmosta kövek
A hajnal pászmái fejemre hullnak,
s kezeimbe temetett arcommal
várom az elkerülhetetlen
hétköznapokat, nélküled.
Pillangó száll eped? szívemre , simogató,
s a fájdalmas csendben,
szakadozott gondolataimat
próbálom foltozni, reménytelenül.
Szürke folyó partján csillogó
vízmosta kövek vagyunk.
