(Els? futam: Tükrös liftben)
Mondd, miféle csúszdán jött a lélek;
mint álltak össze csillagok, hogy itt-teremjen,
akár rulettben apró fémgolyó, –
sors jelölte lukba, mintha direkt hullna –
vagy messzi lélek-hangvillája szólna,
s rezgésbe kezd itt ilyen lény meg olyan;
és Egy remeg ott távol, mindig Egy,
s ha megvalósul, testet ölt, lesz szinte végtelen,
akárha Máya-tükrök közt egy gyertya megjelen –
oldalról nézve: milliárd meg egy,
s ha lát a gyertya, többet önmagánál föl nem ismer,
és tudja ?s-magát, a feldarabolt istent.
Miféle csillag-csúszdán jött a lelked,
hogy álmaidban fölismerjed:
te sem vagy más: fény és égi rezgés,
meg föld, min megtapad az emlék;
fél lépés odébb, föl, tükrös liftben,
elid?zni kissé testben és id?ben.
(Második futam: Anamnézis)
Miért hisszük azt, hogy csak a múltra emlékezünk;
hátha jöv?b?l jönnek a furcsább emlékek,
vagy gondolatok úsznak, események egy hatalmas
óceánon, s ki benne fürdik, azon megragadnak,
helyet kérnek álomban, emlékben, fantáziában;
s oly nevetséges múlt vagy jöv? közt különbséget tenni,
mint a balról jobbra vagy a jobbról balra úszó hal között;
fontosabb hogy úszik, hogy hal, hogy víz.
Miért hisszük, hogy a víz nem gondoskodik,
s nem gondol legelész? halrajain túlra, a szélre, a napra.
