Bonifert Ádám : Bátorítás és bíztatás

Nyomtatás

Csontba maró szavak

tudatták a valót,

a rettegett

pillanat elérkezett,

elért a vészes kór…

Els? stáció

Aztán nehéz lett minden óra,

szétesett világod

bilincsbe fogva

zokogott, s nem dalolt

benne éteri der?,

fájdalommal csipkézett

takarók borítják el

hirtelen a jelent,

kuszált távlatokból,

a hitevesztett tudatosság

sivár, szürke képeket teremt,

a jöv? puha, a jelen kemény,

bizonytalan lett a való világ.

Második stáció

De az örvény mélyre húzásából

lehet szabadulás,

a tudaton lassan úrrá lett a tény:

van a reménytelenségben is remény.

Egyre több a tudatlanságban is a tudás:

látod, van út az úttalanságban,

nem egyszer? út, de menekvés mégis,

küls? segítség, melyb?l sok kijuthat,

s bels? akarat, dac, konok azért is,

mert nem lehet a jöv?t mába veszíteni…

És elhiszed, hogy van egy bels? hatalom,

mely átsegít a csillagok között

alattomosan, kegyetlen módon.

megnyílt szakadék mélysége fölött.

Harmadik stáció

A lét küzdés most, testnek és léleknek,

s a tudatnak, mely meggy?z, s bátorít,

soha nem ismert energiákból

összeállt egy reménnyel sz?tt hit.

A türelem nehéz hónapjai ezek,

mert van szenvedés, kín és fájdalom,

de már tudod, hogy nem lehet megállni,

kell az akarat és teljes bizalom.

Bár jönnek még vigasztalan órák,

s feladnád néha,

a tehetetlenség gyakran görcsbe ránt,

de kitartó harcot vívsz nap mint nap újra,

átlendülsz a torpanásokon,

vívóként védsz és visszaszúrsz,

s egyre több a találatod.

Negyedik stáció

S a vész lassan megtorpan,

dereng? fények bukkannak fel,

s az apró kis fények jótékony hatása

messzebb térít a sírástól, jajtól,

dacosan úszol a part felé,

küzdesz, menekülni a bajból.

De még kell kitartás, még nem vagy a végén,

még kemény próbák sora vár talán,

de már kapaszkodsz, er?s lélekkel

a lassan feltáruló gyógyulás falán.

Ötödik stáció

Ilyenkor nehéz a társnak és barátnak,

könnyet nyelnek és gondolatban

keresik, hogy er?t hogy adhatnak –

ha kételyed van, hunyd be a szemed

s megérzed, hogy lelkeink a térben

veled szállnak,

küzd? lelkeddel, bátorítással,

és sugallják, hogy vedd át erejét

a nagy végtelennek,

s higgy benne, hogy van megváltás,

van talpra állás

s az utak a jöv?be vezetnek.

Bíztatás

Lásd, a csontba maró szavak,

könnyez? hangok elhalkulnak,

s harangszó hangzik újra fel,

s látod, hogy ezernyi jel

jelzi, a kálvária vége már felt?nik

s a végén ott vár biztos menedék,

s millió új egészséges sejt

ünnepli a gy?ztest,

mert az út végén még sincsen vég.