Pongrácz Ágnes : Átírom a végzetem

Imádkoztam lepkeszárnyon,

követ fújtam hét határon,

eljártam az es?táncot,

üvöltöttem sakálszájon…

 

Tudod, mit?

Most elmegyek.

 

Szétnézek a másvilágon.

Könyörgök majd Szent Mihályhoz,

ha az árnyék körbevesz.

 

Meghajlok, és messze-látok.

 

Eldalolom az éteri-éneket,

zengeni fog bús fejed,

 

aztán…

 

Aztán

itt leszek

veled.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.14. @ 08:36 :: Adminguru
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,