Itt ülök, hol csend honol,
S mindent némán birtokol.
Nap sugarát rég láttam,
Boldogságra rég vágytam,
Havas minden, minden már,
Fehér már az egész táj.
Az óra ketyeg, nem értem,
Megállott az idő nékem.
Csak én mozgok, senki más,
Unom már a bánkódást.
Úgy érzem nincs már vágyam;
Lassan fagyok bele a tájba…
Legutóbbi módosítás: 2008.07.23. @ 12:55 :: Furuglyás René