NAGYKABÁT
A mozdulat, a kérés, két kérlel?
szem ahogyan lested, szólok-e,
s ha szólok, mir?l, kir?l szól
majd rögtönzött mese,
kaján, kacsintó, vágyakról álmodó,
vagy éppen altató lesz és
mint nagykabát a sarkon diderg?t
körbefogja,
borít-e hálót majd reád,
a mozdulat, s a szemek,
mind rámmaradt relikviák.
Magány.
Az összes álmom
gipszbekötötten:
lábamon bakancs, nehezék.
Hinnéd, hozzád most gyónni jöttem,
de tévedsz, csak maradék
eszem jöttem eljátszani,
feltenni színnel lefordított
ócska kártyalapra,
és szólni semmit.
Ócska kis kártyaváram,
mit magamból húztam magasra,
ellen nem áll
semmi id?nek, összed?l,
•- be sem temet –
csak idétlen
játékot ad majd a szélnek
és nem lesz mit
mesélni róla unokáknak.
Értéktelen.
Emlékszel? Aktus után
és néha helyett is,
karod felfelé kinyújtva
ölelted nyakam.
Magam se hittem, milyen érzés,
ahogy vállamba fúrtad fejed.
Mesélj mondtad, mesét mesélj,
és kér?n simult
hozzám a tested.
Ma estjeid: másnak mese.
Az álmok nagykabátja rossz anyag,
Látom magam, amint hanyag
mozdulattal, ledobva,
megindulok nélküled,
téli szélben, megkeresni
elveszett meséim.
BGJ.2006.08.28.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.09. @ 14:42 :: Balog Gábor -csataloo
