Az én mézes dombom, az akácfám, a tied is, neked is csacsog azon madár. ma már nem csókol végtelen napom, de holnap téged is ér, és kényeztet a szél, a mi szell?nk az (tudhatod) azért még, hogy a vonalon innen és túl ragadt! az árnyékom is, a Dunaszagú útjainkon t?led szökik át a sorompón feszülve, terülve a téren, talpamat csiklandozva. az én szívemben a tiéd is a furulya csendes-bús dala, mi ?si magyar szót simogat. ha elhallgat, a csend lesz az árnyéka, de az is az enyém, ha a tiéd is, én, földemb?l született, távolrasírt, szépszív? barátom!
