Elengedlek, mert nem szeretnélek szenvedni látni,
nem akarlak b?vszavaimmal magamhoz láncolni,
de ?rzöm mosolyod, mely b?völi a kikeletet.
Éj-tenger szemed is megtartom fakó pupillámban,
hangod már rég fogoly a fülem labirintusában.
Elengedlek, mert mindenkit, ki kedves, elengedek.
Ne szenvedd végig koraszülött vágyaink halálát,
keresd csak másban lelked, szíved földi hasonmását.
Menned kell, hisz e világban te vagy a Nap követe.
Ha álmaink egymásra találnak, merjük meglátni
majd bennük p?re önmagunk… Nem fog más hiányozni
nekem, csak a szemed tüze és a kezed melege.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Tamási Attila