híd lábánál kéjeleg a
szajna
locsog a szajha
fordulj el t?le miasszonyunk
gernye gondolatok
kötöm ?ket gúzsba
míg szalmazsákba túrva
fejét az éj
csak kacag
kacag
deszka résekb?l vigyorog
szúrágta kéjjel
ígérem
isteneid visszaadom mind
gyötörtem ?ket már
eleget
s foszló képek hátán
zuhan rám az álom
mennyire várom
várom
olvasatlan még
a kopott ajánlás
látom
s rég elcsúsztak
egymáson a szavak
mint üvegfal oldalain
két sóvárgó ajak
érintetlenül
és hányszor rúgtam le
cip?m
elhagyva ösvényeim porát
mint alázatos szürke szolga
sebzett talpam
szentélyed véresre
taposta
addig nyögöm a foszló szavakat
míg az éj is belészakad
és elillannak
a megszeppent csillagok
