Lucskai Vincze : Gernye gondolatok

   
 híd lábánál kéjeleg a  
 szajna  
 locsog a szajha  
   
 fordulj el t?le miasszonyunk  
   
 gernye gondolatok  
   
 kötöm ?ket gúzsba  
 míg szalmazsákba túrva   
 fejét az éj  
 csak kacag  
 kacag  
 deszka résekb?l vigyorog  
 szúrágta kéjjel  
   
 ígérem  
 isteneid visszaadom mind  
 gyötörtem ?ket már  
 eleget  
   
 s foszló képek hátán  
 zuhan rám az álom  
 mennyire várom  
 várom  
 olvasatlan még   
 a kopott ajánlás   
 látom  
 s rég elcsúsztak    
 egymáson a szavak  
 mint üvegfal oldalain  
 két sóvárgó ajak  
   
 érintetlenül  
   
 és hányszor rúgtam le  
 cip?m  
 elhagyva ösvényeim porát  
 mint alázatos szürke szolga  
 sebzett talpam    
 szentélyed véresre   
 taposta  
   
 addig nyögöm a  foszló szavakat  
 míg az éj is belészakad   
 és elillannak  
 a megszeppent csillagok

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...