Magyar Csaba : Dr. Stein és a mágus

Albertini varázsol.

A varieté néz?tere zsúfolásig megtelt a nemzetközi hír? mágus fellépésére. A harmadik sorban, sz?kreszabott helyén, rosszkedv?en szorongott Dr. Stein Albert f?ügyész. Világéletében utálta az illuzionistákat és ahogy a valóságban, a cirkuszban sem viselte jól a szemfényvesztést. Még indulatosabbá tette mellette ül? három gyermekének és feleségének jól látható, várakozásteli izgalma.

Hetek óta Albertini érkezésér?l sustorogtak a városban, mintha csak a Messiás tett volna egy rövid látogatást arrafelé. A f?ügyész természetesen eleinte hallani sem akart arról, hogy megtekintse a m?sort, azonban a közelg? házassági évfordulóra és nagyobbik lánya születésnapjára mégiscsak tekintettel kellett lenni. Dr. Stein nagyon adott a formára munkájában és magánéletében is. Pedánsan öltözködött és sohasem késett. Minden nap pontban fél hétkor ért haza hivatalából és elvárta, hogy addigra felesége megterítse az asztalt. Evés közben kikérdezte gyermekeit az iskolában történtekr?l, majd a vacsora végeztével elvonult dolgozószobájába. Az egyéb családi teend?ket feleségére bízta. Meggy?z?déssel vallotta, hogy egy férfi csakis a munkájában teljesedhet ki. Azért a fontos eseményekr?l, a születés- és névnapokról nem feledkezett meg és az év folyamán is engedélyezett magának kétszer egy hét pihen?t, melyet részben a szüleit?l rámaradt nyaralóban, részben pedig külföldön töltött.

Most viszont a közel húsz perces csúszástól felpaprikázva feszengett a helyén, legszívesebben azonnal fepattant volna, hogy távozzon. Dehát nem tehette meg felesége és lánya miatt. Megígérte, hogy eljön, így le kellett nyelni a békát. Dr. Steinnek úgy t?nt, hogy órák teltek el mire a néz?tér végre besötétedett és a felhangzó zenére a színpadra lépett az Albertininek nevezett köpcös pojáca. A f?ügyész úgy ítélte meg, hogy valószín?tlen bajuszával és porondmesterre emlékeztet? kalapjával igazán szánalmas látványt nyújtott.

A mágus széles mosollyal neki is látott el?adásának, melyet a szokásos unalomig ismert kártyatrükökkel, kend?táncoltatással és kisebb tárgyak eltüntetésével kezdett. A f?ügyész megvet?leg nyugtázta a néz?térr?l felszakadó csodálkozó sóhajokat, a nevetést és a tapsot. Szinte haragot érzett felesége örömteli arcára sandítva. Öt percenként az óráját nézte és gyakran elkalandozott a figyelme. Els?re nem is hallotta meg Albertini hangját, amint valakit a varieté színpadára szólított. Csak lánya bökdösésére fogta fel, hogy a magát mágusnak nevez? alak ?t szemelte ki következ? mutatványa alanyának. Dr. Steint elöntötte a düh, igazán több a soknál, hogy a végén még ? legyen az ilyenkor várható nevetség tárgya. Hogy az ellopott nyakkend?jén vagy karóráján röhögcséljen a közönség. Valahogy mégis feltápászkodott és a bátorító taps közepette odaoldalgott a vigyorgó Albertinihez.

A mágus közelébe érve megállapította, hogy karnyújtásnyi távolságból egészen más látványt nyújt, mint a harmadik sorból. Szürkészöld szeme egészen vesébe hatolónak t?nt, bajusza pedig inkább fenyeget?nek mint nevetségesnek hatott. Ki tudja, miben sántikálhat, latolgatta a f?ügyész. Albertini kezébe vette varázspálcáját, majd egy fekete lebernyeget borított Dr. Steinre. Az eddig folyamatosan hallható zene abbamaradt és a néz?tér is elcsendesedett. Dr. Stein meglepetésére enyhe izgalmat érzett a gyomrában. Ekkor a varázspálca érintését érezte. Mindkét füle bizseregni kezdett, majd a bizsergés éget? fájdalommá változott. A pálca ismét hozzáért, amit?l egész teste görcsösen összerándult. A f?ügyészen páni félelem vett er?t, menekülni szeretett volna, el innen, el a lebernyeg alól. Egy hatalmasat ugrott, de mindhiába. Lábai a leveg?t kaszálták, füleit egy er?s kéz, Albertini keze ragadta meg és rántotta a leveg?be.

A néz?tér tombolt. A gyerekek sikoltoztak és nevettek, beleértve a f?ügyész fiát és lányait is. Felállva tapsolt a közönség. Albertini elégedetten meghajolt, csókot hintve nyugtázta az elismerést. Csak Dr. Stein Albertet nem kereste senki.

Dr. Stein Albert ezalatt rémülten kucorgott a porondmesteri kalapban egyáltalán nem értve, hogy miért nem keresi senki.

Legutóbb szerkesztette - Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.