A Van Gogh dalfest-re íródott
Talpamon hányinger-sárga zizegés
Vállamon éles-fehér fényölelés
Lelkemhez ragadó mászkos-s?r? ég
Bánatosan búg: Jaj! Közel már a vég!
Hajamba ideges-kék szél kap bele
Szédülök a karcos földesút fele
Szememben hollók szárnyai vibrálnak
Szívemben nyárszagú emlékek cikáznak
Míg a természettel egybeolvadok
Közben halálosan egymagam vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:46 :: Kerekesné Varga Veronika