A lakótelepi „idill” .Azel?tt másképp volt. Lakótelepen n?ttem fel, de akkor még köszöntek egymásnak az emberek.
Betonfalak közt megkövült arcok
Betonfejekben visszhangzó kudarcok
Beton-kemény állandó családi harcok
Acélzárak mögött száz idegen család
Acélmarkú apák mögött elszipogott imák
Acélgyári fizetésb?l nem épülnek csodák
Aranygy?r? cédulája fakó emlék mára
Aranylakziját ünnepli sz?kösen a pár ma
Aranyszín? álmok között a legkisebb szobába'
Szürke házakban, sötét falakon csordogál a bánat
Szürke leveg?ben koszos kiskocsmákban adóznak a mának
Szürke emberek néhány kisfröccs után….már semmit sem várnak
