Arany Tóth Katalin : Merre viszi a szél…

Vajon e hang
mely engem
szóra késztet
lehet-e híd
köztem s közted

 

Vajon e hang

mely engem

szóra késztet

lehet-e híd

köztem s közted

– vagy a végtelenbe száll

mint keserves sóhaj

mi célt sosem talál…

 

Vajon látod-e

szavaimon túl

azt az idegekbe

vésett képet

mit én láttam

mikor a múlt

a jelenbe visszalépett:

 

Sötét folyosókon

százezrek meneteltek

s az égiek feléjük

megváltó

jeleket üzentek

 

Vajon látod-e még

emlékük

fekete függönyét

mely mögött

megtört arcukra

torzult a lét

miközben sírva

könyörögtek

a megváltó

kegyelemért

 

Vajon hallod-e

szótlan kiáltásukat

mit azóta is hord a szél

(a meg nem kapott

irgalom sóhaja

a halálból is visszatér)

 

Bár elmondhatnám

– ha tudnám –

Vajon emléküket

merre viszi most a szél…

 

 

2007. április 27.

 

(A tömegpusztítások áldozatainak emlékére)

Legutóbb szerkesztette - Arany Tóth Katalin
Szerző Arany Tóth Katalin 46 Írás
"Csak légy aki vagy, és beszélj a szíved mélyéről- ennél többet senki se tehet." (Hubert. H. Humphrey)