dr Bige Szabolcs- : A bolond ember

Nem velem történt. Nekem is úgy mesélte egy jó kollégám, mikor Veszprémben időztünk.*

 

      

Téli időben mentünk terepkiszállásra, Bözödre.

Még kevéssé ismertem a helyi viszonyokat, de a kocsis megnyugtatott, hogy majd ő elrendezi a dolgokat: begyújt a rendelőben, és amíg a helyiség kimelegedik, elvisz valakihez, ahol melegben lehetek. Még enni is ad, meg egy korty itókát is szervez. Rám is fért, mert a szekéren, az úton jól átfagytam, s meg is éheztem. Reggel étlen indultam útnak.

Be is mentünk egy kis házba, a templommal szemben. Bent a szobában jó meleg volt.

A sarokban egy kis széken ült egy vastag szemüveges ember. Köszönök neki illedelmesen, de nem is válaszolt. Valami papírdarabokkal szórakozott, nagy rakás könyv között.

A kocsis intett, hogy ne törődjek vele. Ez a bolond ember. Üljek le az asztalhoz, mindjárt jön, és mindennel ellát.

Így is történt. Hozott egy kis kancsóban pálinkát, egy nagyobban bort. Kenyeret tett az asztalra, s a padlásról hozott szalonnát, kolbászt. A bolond ember nem törődött velünk.

Falatozás után mentem az emberhez, köszönjem meg a „vendéglátást”. Csak legyintett. Azt mondja a kocsis, beszéljek hangosan, mert süket.

Kérdezem kiabálva, udvariasan, mit dolgozik azokkal a papírokkal.

Azt mondja, könyvet ír a székelyekről.

„Ne kínlódjon ezzel” — mondom neki — „van nekem egy könyvem erről. Kölcsön adom!”

„Ki írta azt a könyvet?” — kérdezi.

„Bözödi György. Ismeri?”

„Igen. Én vagyok Bözödi György”.

 

2007. január 11.

                    

Legutóbb szerkesztette - dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 603 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.