mert foszlanak a jelzőszalagok s az éjbe mártott figyelők kék uszályok szatén őrei a bezárt gondolatnak agyamban turkáltok és szétpattannak a kopott gerincek is az elszivárgó szavak mint buzgárok a sorok alatt oly szelídek s az a rengeteg fény a [… Tovább]
______ avagy Marco Stanley Fogg szavaktól zsúfolt dobozai avagy Marco Stanley Fogg szavaktól zsúfolt dobozai a doboz mint sejt ha rejteget plazma [… Tovább]
lámpás imbolyog az éjben fényét köd fojtogatja jajong a széllel összeölelkeznek vad táncba srófolt fénye hol közel vakítón és petróleum pára arcomon hol messze dereng fűzfa vesszők tépik az eget egy sublót mellett csapdába esetten bádog kanna csőre felém fordul fenyegetőn közelít hömpölyögve már egy hatalmas fekete lyuk torka és elnyel alattam kátrányos [… Tovább]
félek igen félek és ki ne félne mert az élet korca ott ahol a madzag egyre jobban feszül ráncba szedett gatyák és pendelyek ha elszakad mi lesz veletek ha elszakad lesz hol keseregnetek lám a könyörgés már megfeszítve lehunyta szemét és a vér a vér csak hömpölyög a fájdalom hegyén váradon az üveghegyem az andalgó [… Tovább]
ismeritek a feneketlen csendet az osonó csuhás némaságot fehérben nyüzsög olykor az elme és szótlan vedli a fecsegő láncot a kárhozat katlanában fortyog egy őrült világ zabolátlan a pokol kapuja tárva s csak a néma szavak remete fészkén mocorog még némi bánat én csupán testvér a laikus segédkezem nyiss csapást a tiszta [… Tovább]
őszi szél tombol dióverő bot henyél két rozsdás kampón * dióhullásban tulipánfám még őrzi dús lombját zöldnek * rőzselángok közt sül kosárnyi padlizsán lesz mit hámoznom
érzem a forró levegő vibrálását érzem a perzselő homokot a lábujjak közt úgy buggyan ki mint iszap egy marok szorításából és apró buckaként a körmökön elterül Sandymount valahol a város peremén egy villamos döcög s a fövényen hosszasan vonszolja maga után csikorgását leengedem a redőnyöket kirekesztem a világot szűkülő pupillákkal [… Tovább]
Az illusztráció Győrfi András festménye mert kialudtak akkor a fények s lehulltak a hibiszkusz virágok a kábult manézs héjában mint sápadt fényszilánkok sorra elalélnak és látom a virrasztó légtornászt fesztelen csontokkal a háló felett feszül sápadt arca [… Tovább]
ideje van a kövek szétszórásának külön az erdőn túli éveké s a hegyekhez simuló részeké s bennem csak a csend marad Erdély mohos csendje s a Partium halk szeretete mondd kinek üzenhetnék hadat lelkem ha oly szakadt foszlányaiból mi [… Tovább]
a csendből kúsznak elő a torz suttogó hangok vonagló sikoly maszkok nyelvet öltenek és őrült iramban másszák a szikár kéményeket [… Tovább]
