Szabó Csilla Judit : B?n-e az…

b?n-e az, hogy

a magabiztosságod

ki tudja, merre…

csak az a

kíméletlen büszkeség

ami megtart.

kapaszkodsz bele,

mint mélység felett

kifeszitett drótkötélbe.

b?n-e az, hogy

nem osztod meg

magad

sem kagylónyi örömöd

sem fekete özönvízed

inkább

Houdini-attit?d

tudatalatt

ezeregy búvópatak

              ( inga nem mutat

b?n-e az, hogy

háttal a világnak

/lehet fodítva van/

univerzumod neve:

Madár – ijeszt?, hogy

a kimagozott lélek

kiszolgáltatott,

függ, és dadog

              ( bentr?l nem kopog

b?n-e az, hogy

hagyod,

gy?zzön az Árnyék.

tengermély asszonyiságod

az Éj istenének adod;

kristályokkal kivert

fakír-ágyába fekszel,

kezedben

saját szíveddel

             ( igen. még lüktet