Lassan tölt
a borítékom selymébe bele,
a te,
szélb?l tekergetett leveled.
ma is olyan,
mint egy éve,
a hegyébe gy?rve
a félszeg sóhaj,
jaj!
de szeretem
az ujjlenyomatos,
cinkos virágát bontani,
nézni,
félig benne a szemed is látom,
a halálom vagy, vagy leszel,
súlyos bélyegeket nyomtatnak,
viselnem szabad a hirtelen terhet,
hozzád is és t?led is érkezik
az a sötétreken? pecsét,
lehet szedegetni
abból számos-bet?s mesét,
lehet gy?jteni
a kíváncsi gyerekeknek,
mosnak és teregetnek
a b?römön,
és gy?jteménybe való leszek,
ékes látnivaló, bel?led, veled…
Legutóbbi módosítás: 2008.03.03. @ 15:29 :: Kerekesné Varga Veronika