Illusztráció: saját archívum,- Utolsó érintés
Körbepásztázom
megtépázott világomat
de hiába élesztgetem
a ráncos nélküled-emlékeket
zárt szemgödör mögött
és a szájszegletekben
rejtőző végzetes génhibák
jóvátehetetlen rombolást okoztak
emlékezetemben
Hol jársz, anyám?
A halvány mosolyokon
idővel burjánzani kezdtek
a felejtés fekete virágai
az ereszre sohasem talált vissza
az eltévedt fecskepár
ablakodba szárnya-tört
fekete madár ül panasszal
egy-egy néma éjszakán.
Hiányzol, anyám!
Legutóbbi módosítás: 2017.08.10. @ 11:17 :: Gősi Vali
