Szürke májusi reggel…
Homályos tó lelkem
hitvány valósága,
reszkető félelmembe öklel.
A tréfásan összeillesztett fák
utunk szélére szúrták
elszabadult prédáikat,
hogy megláss és lásd magadat.
Körmöm alatt a tegnap,
ízed még nyelvemen,
s hogy lesz még holnap
…már nem hiszem.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.08. @ 19:22 :: Serfőző Attila
