Simor István : Meztelen Angyal

 

 


 

 

A testem ég a láztól, elhagy minden er?m
Mint a bársony, simogat az elmúlás
Közel a mennyország és lelkemben érzem
Mennyire megnyugvó nekem ez a pillanat
 
Sosem viseltem a giccset, most mégis csodás
A mennyország gyönyör?, íves aranykapuja
S mily gyönyör?ek most az angyalok
Rózsaszín a kékkel, fehér habok, aranykoszorú
 
Ellentmondásos mindez az életemmel
Küzdelem, er?, feszültség és odafigyelés
Állandó készenlét, harc, villámlás, háború
Most mennyire nincs szükség minderre..
 
Nem lehettem teljesen szabad a földön
Mert, er?s béklyókba fogták lelkemet
Én ezeket a béklyókat, vad lóként ráztam
De ennek mennyire nincs már jelent?sége
 
Nincs már mi számítson nekem
Pénz és vagyon, vagy a koldusbot
Szerelem, kéj, magány vagy gyönyör
Már csak ez a szép fájdalom gyötör…
 
Emlékszem, hogy utoljára
Egy szép nyári estén
Tábortüzet gyújtottam a földön…
Csodálva az égbe törekv? zsarátnokokat

 

Egy dübörg? katedrálist építesz magad körül

Sokakkal, akik úgy t?nt, életed részei lettek…

De ett?l a Mennyország sokkal magasan van

Alatta te, egyedül, mint egy Meztelen Angyal

 

——————————————————————————————

Szabályzatunkból:

 

A beküldött anyag közlésének el?feltétele, hogy a szerz? vállalja nevét és arcát, a mellékelt illusztráció pedig nem sért szerz?i jogokat. Jóllehet mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lehet? legtöbb alkotás megfeleljen a közléshez szükséges alapvet? követelményeknek, nincs arra garancia hogy egy alkotás megjelenik.

Legutóbbi módosítás: 2011.05.11. @ 12:44 :: Simor István
Szerző Simor István 9 Írás
Én Én vagyok, S TE, Te :-)