marad mint nyikorgó nyitott ajtó egy talány
megint nekiindulok az éjszakának
a párna csattoghat tenyerem alatt
hogy csillapítsa habosan éjszakámat
ne maradjak ajzott szemmel álomtalan
ma megint neki az éjszakának körülöttem
forgott és hemzsegett párállott füstölt
a sok test az egészség el?ttem mögöttem
s mell?lem te és a hiányod prüszkölt
a kínzó napfény váltott holdszegény éjre
paplanát lebocsátja a sötét talán
ne fázzak s megpihenjek ernyedten végre
marad mint nyikorgó nyitott ajtó egy talány
milyen lesz nem két dimenzióban látni téged
s domborulni a lét idomait s nem képerny?séged
Legutóbbi módosítás: 2011.05.08. @ 14:20 :: Radnai István