Radnóti Miklós (Eredeti neve: Glatter Miklós, Budapest, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.) magyar költ?, a modern magyar líra kiemelked? képvisel?je.
Születése édesanyja, Grosz Ilona (1881–1909) és ikertestvére életébe került. Édesapja, Glatter Jakab (1874–1921) kereskedelmi utazó volt. Egy n?vére volt, Klára.
Radnóti Miklós: Huszonnyolc év
Er?szakos, rút kisded voltam én,
ikret szül? anyácska, – gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy gy?ztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.
Mögöttem két halott,
el?ttem a világ,
oly mélyr?l n?ttem én,
mint a haramiák;
oly árván n?ttem én,
a mélységb?l ide,
a pendül?, kemény
szabadság tágas és
szeles tet?ire.
Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen hüvös.
Hívó szavad helyett kígyó
szisszent felém játékaim
kis útain, ha este lett
s párnáimon vért láttam én,
a gyermeket elrémit?,
nagy, hófehér pehely helyett.
Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen magos az ifjúság!
A két halál megérte-é? –
kiáltottam a kép felé,
mely ott sütött szobám falán.
Huszonnyolc éves voltál akkor,
a képen huszonöt talán,
ünnepélyes ifju n?,
komolykodó, tün?d?.
Huszonnyolc éves voltál akkor,
most ugyanannyi lettem én,
huszonnyolc éve, hogy halott vagy,
anyácska! véres szökevény!
Anyácska, véres áldozat,
a férfikorba n?ttem én,
er?sen t?z a nap, vakít,
lepke kezeddel ints felém,
hogy jól van így, hogy te tudod,
s hogy nem hiába élek én.
1937
A Szemere utcai elemiben (1915-19), a Markó utcai f?reáliskolában (1919-23) és az Izabella utcai Báró Wesselényi Miklós fiú fels? kereskedelmi iskolában (1923-1927) végezte tanulmányait. 1927 júniusában érettségizett nagybátyja kívánságára, a csehországi Reichenberg textilipari szakiskolájában. 1921. július 21-én agyvérzésben meghalt édesapja. ? ekkor tudta meg, hogy az ?t felnevel? asszony nem az édesanyja, hanem az anyja testvére volt, és Ágika (akit testvérének hitt) csak az unokatestvére. Nagynénje nem akarta felnevelni, Grósz Dezs?höz, anyai nagybátyjához kerül.
1926 ?szén megismerkedett leend? feleségével, Gyarmati Fannival. Közösen csatlakoztak a Magyar Ifjúsági Balassa Bálint Irodalmi Körhöz. 1927-28-ban elvégzett egy tanévet a csehországi Liberec (Reichenberg) textilipari f?iskoláján, majd onnan visszatérve nagybátyja nagykereskedésében helyezkedett el. Októberben barátaival 1928 címmel irodalmi folyóiratot indítottak. A lapnak két száma jelent meg, s Radnótitól két verset (Sirálysikoly, Szegénység és gy?lölet verse) közölt. 1929-ben a fiatal csoportosulás Jóság címmel önálló antológiát jelentetett meg, amelyben Radnóti már tizenkét verssel szerepelt. Néhány rövid élet? folyóirat szerkesztésében is részt vett
A nyári szünid?t a rokonoknál, Trencsénben töltötte. Decemberben gimnáziumi különbözeti érettségi vizsgát tett annak érdekében, hogy fels?oktatási tanulmányokat folytathasson. 1929-30-ban részt vett a Kortárs cím?, avantgárd szellemiség? folyóirat megalapításában és szerkeszt?i munkájában. 1930-ban megjelent els? verseskötete (Pogány köszönt?). ?sszel beiratkozott a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-francia szakára. Sík Sándor fölfigyelt rá, meghívta tudósképz? szemináriumába. 1931-ben bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok M?vészeti Kollégiumának tevékenységébe.
A budapesti törvényszék utasítására házkutatást tartottak nála, Újmódi pásztorok éneke cím? verseskötetének maradék példányait elkobozták, vallásgyalázás és szeméremsértés vádjával eljárást indítottak ellene.
1931. április 19
(Új könyvemet tegnap elkobozták)
Új könyvemet tegnap elkobozták,
most egyedül ülök, ujjaim
átfonva bokám körül, piros
pillét ástam ma babonásan
a küszöb alá és lassan elalszom!
Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves
anya, barátom tejetlen asszonya
aludt el fáradtan, húsznapos, tejes
kislánya fölött így; gyerekingeket
álmodott s urának új cip?t! és
kedvvel ébredt, ahogy mesék csatái
hajnalán kürthangra harcosok!
Majd fölébredek én is! kedvesem arany
varkocsán sikongat a napfény,
lóbálva n? föl árnyam az égig és
huszonkét szemtelen évem az éjjel
bevacsorázik három csillagot!
.
A nyári szünid?t Franciaországban töltötte. December 8-án zárt tárgyalás keretében a Töreky-tanács nyolcnapi fogházbüntetésre ítélte. 1932. május 18-án az ítél?tábla Gadó-tanácsa helybenhagyta az els?fokú ítéletet, de annak végrehajtását Sík Sándor közbelépésére felfüggesztette. Júniusban a Valóság cím? folyóirat munkatársa volt. Júliusban Bálint Györgyéknél, Tátraszéplak közelében nyaralt. ?sszel tanári alapvizsgát tett. Részt vett az Országos Ifjúsági Bizottság szegedi csoportjának, valamint a Hétvezér utcai munkásotthon szavalókörének munkájában.
1931. december 8
(F?tárgyalás)
Dr. Melléky Kornélnak
El?ttem Müller, a nyomdász
állt a mérleg el?tt,
megméretett
s hat hónapot kapott.
Aztán kiürítették a termet, hogy
én kerültem sorra: óvták a népet
ragályos verseimt?l.
Pattogni s köpni szerettem volna,
mint a t?z, kit szikkadt emberek
?lnek körül fecseg? szalonnák és
várakozó kenyerek gyönyörével.
Köpködtem volna, mint a t?z, kinek
csak szalonnák fényes csöppje jut, mit
elforgat magán majd vicsorogva
és sütöttem mégis, mint pisla parázs
s ?k fujtak engem, hogy védekezzem,
mert úgy szokás, s hervadjak el,
fujt rám az ügyész.
Nem észleltetett enyhít? körülmény
s két versem nyolc napot nyomott;
fölállva hallgattam. Tudták kikt?l
születtem, hol s mikor; ösmertük egymást
és hogy kimentek, mégse köszöntek.
Véd?mmel álltam s beszélt köröttem
néhány barát és néhány mesemondó;
félhárom volt már, délután s
drukkoló szeret?m szemei
kerekedtek az uccán.
Lírája két kötettel gazdagodott Szegeden (Lábadozó szél, 1933; Újhold, 1935). 1933-ban a M?vészeti Kollégium m?vel?dési programja keretében el?adást tartott. 1934 májusában sikeres doktori szigorlatot tett. Júniusban summa cum laude min?sítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták. Kaffka Margit m?vészi fejl?dése cím? doktori értekezését az egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete és a M?vészeti Kollégium is kiadja. Elkészíti francia szakdolgozatát, majd Müller Lajos nyomdász jóvoltából a Gyarmati Könyvnyomtató M?helyben külön kötetben is megjelenik Ének a négerr?l, aki a városba ment cím? költeménye. A Nyugat 3. nemzedéke munkatársa lett.
1934. augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit, s a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást. A nyarat az apósa által bérelt, Diana út 15/B. szám alatt lév? családi házban töltötték. 1935-ben tanári oklevelet szerzett, katedrához mégsem jutott: magánórák adásából, szerény tiszteletdíjakból élt. 1935-ben szerkesztette a 12 fiatal költ?t bemutató Korunk cím? antológiát. 1936-ban tette közzé a pályájának fordulópontjaként emlegetett Járkálj csak, halálraítélt! cím? verseskötetét. Rendszeres résztvev?je a Tóth Árpád Társaság felolvasóestjeinek. 1937. január 18-án Baumgarten-jutalomban részesült. Nyáron feleségével egy hónapot töltöttek Párizsban. Megismerkedtek Pierre Robin francia költ?vel. Részt vettek július 24-én a Spanyol Köztársaság melletti szolidaritás jegyében rendezett nagy tömegtüntetésen.
Radnóti Miklós: Hispánia, Hispánia
Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom,
Páris tet?i fénylenek
felh? telepszik asztalomra
s arcomra nedves fény pereg.
Házak fölött, de mélyben állok mégis itt,
rámsír az es?vert korom,
s szégyenkezem e lomha sártól
s hírekt?l mocskos alkonyon.
Ó suhogó, feketeszárnyu háború,
szomszédból szálló rémület!
nem vetnek már, nem is aratnak
és nincsen ott többé szüret.
Madárfió se szól, az égb?l nap se t?z,
anyáknak sincsen már fia,
csupán véres folyóid futnak
tajtékosan, Hispánia!
De jönnek új hadak, ha kell a semmib?l,
akár a vad forgószelek
sebzett földekr?l és a bányák
mélyér?l induló sereg.
Népek kiáltják sorsodat, szabadság!
ma délután is érted szállt az ének;
nehéz szavakkal harcod énekelték
az ázottarcu párisi szegények.
1937
1938 nyarán egy hetet a francia Pen Club meghívására, további három hetet magánemberként újra Párizsban töltött feleségével. Hozzákezdett Guillaume Apollinaire verseinek fordításához. 1940-ben megjelent a Vas Istvánnal közösen fordított Guillaume Apollinaire válogatott versei. Ekkor adta ki az Ikrek hava cím? prózai írását gyermekkoráról. Ezzel egyid?ben a Válogatott verseket, 1942-ben Naptár cím? rövid ciklusát jelentette meg. Szeptember 6-ától (1940.) munkaszolgálatra hívják be Szamosveresmartra, majd decemberben két hétig a tasnádi büntet?táborban dolgozott. December 18-án szabadult.
1941 októberében sajtó alá rendezte József Attila fiatalkori verseit, Galamb Ödön visszaemlékezésének függelékeként Makói évek címmel. November 1-jén részt vett Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjánál rendezett néma tüntetésen. 1942-ben a Hungária Kiadó gondozásában megjelent külön füzet formájában Naptár cím? versesfüzete. Március 15-én részt vett a Történelmi Emlékbizottság kezdeményezte háborúellenes tüntetésen a Pet?fi-szobornál. Július 1-jén újabb munkaszolgálatos behívót kapott. Többek között Élesden és a hatvani Cukorgyárban dolgozott. November 19-én egy pesti ládagyárba vezérelték. 1942. július 1-jét?l pedig el?ször vidéken, végül a f?városban szolgált. A háborús cenzúra nem egy versének közlését törölte, így leginkább csak m?fordításaival fordulhatott olvasóihoz, különösen La Fontaine meséin (1943) át. A fordítások javát Orpheus nyomában (1943) cím? kötetben gy?jtötte össze. Fordításai az antikvitástól a kortársakig terjednek. A valamiképp rokonának érzett szerz?k formavilágának legapróbb árnyalatait is nagy gonddal adta vissza. Ide kívánkoznak, bár még inkább eredeti versei közé sorolhatók a saját nevének anagrammájából kitalált angol költ?, Eaton Darr nevével aláírt fiktív m?fordításai. Néhány versb?l álló ciklusukban a nonszenszlíra hagyományát szürrealista ötletekkel elegyítve saját korának képtelenségeit gúnyolja.1943. május 2-án a budapesti Szent István Bazilikában megkeresztelkedett.
Radnóti Miklós: Éjszaka (1942) – Kaláka
http://www.youtube.com/watch?v=ToRgrWyzKa4
1943. április 23.
Mélyen tisztelt Zolnai Béla Professzor Úr!
Mintegy tizenöt esztendeje határoztam el magamban, hogy harmincnegyedik évem betöltése el?tt megkeresztelkedem. Krisztus harminchárom esztend?s múlt s még nem volt harmincnégy, mikor megfeszítették, – ezért gondoltam így. S azért, – bár tizennyolc éves koromtól katolikusnak érzem és vallom magam, – mert azt hittem, hogy ez a meg?rült és aljas világ csak rendbejön addig, megsz?nik a zsidóüldözés, magánügy lesz az én megkeresztelkedésem is, nem gondolhatja senki spekulációnak, vagy menekülésnek. A világ ugyan ma ?rült és aljas igazán, de spekulációnak vagy menekülésnek valóban nem hihet? ma már a megkeresztelkedés, hisz semmi reális el?nye nincs. Erkölcsi aggályaimat így elmosták a burjánzó törvények és rendeletek.
Sík Sándor keresztel május 2-án, vasárnap, a Szent István Bazilikában. Szeretném Professzor Urat felkérni a keresztapaságra.
Mély tisztelettel és szeretettel köszönti régi tanítványa.
Radnóti Miklós
1944-ben Karunga, a holtak ura címmel megjelentek néger mesefordításai. Május 18-án újabb munkaszolgálatra hívták be. Az ukrán fronton teljesített szolgálatot. 1944 májusában a magyar hadsereg visszavonult, és Radnóti egységét a jugoszláviai Bor melletti munkatáborba vezényelték. Június 2-án érkezett meg a Lager Heidenauba. Augusztus végén Gy?r mellé vezényelték. Azonban vissza már nem tért mert a már menni sem tudó költ?t agyonl?tték a katonák egy árokban. A Gy?r közeli Abda község határában tömegsírba temették ?ket.
.
Radnóti Miklós: Nem tudhatom – Latinovits Zoltán
http://www.youtube.com/watch?v=V5u_zjBWI2k
Radnóti Miklós: Gyökér
A gyökérben er? surran,
es?t iszik, földdel él
és az álma hófehér.
Föld alól a föld fölé tör,
kúszik a ravasz gyökér,
karja akár a kötél.
Gyökér karján féreg alszik,
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.
De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.
Azt csodálja, táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes, égi ízeket.
Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.
Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
f?rész sír fejem felett.
Verseit exhumálásakor viharkabátjának zsebében találták meg. Költészetének erejébe és fennmaradásába vetett hite oly er?s volt, hogy még az „er?ltetett menet” közben is képes olyan remekm?vek megírására, mint a négy Razglednica. A még maga összeállította, de utolsó verseivel b?vített kötete (Tajtékos ég, 1946) a háború után éledez? irodalmi életünk els? jelent?s eseménye.
Radnóti Miklós: Tétova óda – Szilágyi Tibor
http://www.youtube.com/watch?v=exUCFLdIpA8
Radnóti Miklós: Nyolcadik ecloga
KÖLT?
Üdvözlégy, jól bírod e vad hegyi úton a járást
szép öregember, szárny emel-é, avagy üldöz az ellen?
Szárny emel, indulat ?z s a szemedb?l lobban a villám,
üdvözlégy, agg férfiu, látom már, hogy a régi
nagyharagú próféták egyike vagy, de melyik, mondd?
PRÓFÉTA
Hogy melyik-é? Náhum vagyok, Elkós városa szült és
zengtem a szót asszír Ninivé buja városa ellen,
zengtem az isteni szót, a harag teli zsákja valék én!
KÖLT?
Ismerem ?s dühödet, mert fennmaradott, amit írtál.
PRÓFÉT
Fennmaradott. De a b?n szaporább, mint annak el?tte,
s hogy mi a célja az Úrnak, senkise tudja ma sem még.
Mert megmondta az Úr, hogy a b? folyamok kiapadnak,
hogy megroggyan a Kármel, a Básán és a Libánon
dísze lehervad, a hegy megrendül, a t?z elemészt majd
mindent. S úgy is l?n.
KÖLT?
Gyors nemzetek öldösik egymást,
s mint Ninivé úgy meztelenül le az emberi lélek.
Mit használnak a szózatok és a falánk fene sáskák
zöld felh?je mit ér? hisz az ember az állatok alja!
Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsem?ket,
fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója
megs?l benne, a gyártelepek fölszállnak a füstben.
Ég? néppel az utca rohan, majd búgva elájul,
s fortyan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték
s mint legel?kön a marhalepény, úgy megzsugorodva
szertehevernek a holtak a város térein, ismét
úgy l?n minden, ahogy te megírtad. Az ?si gomolyból
mondd, mi hozott most mégis e földre?
PRÓFÉTA
A düh. Hogy az ember
ujra s azóta is árva az emberforma pogányok
hadseregében. – S látni szeretném ujra a b?nös
várak elestét s mint tanu szólni a kései kornak.
KÖLT?
Már szóltál. S megmondta az Úr régen szavaidban,
hogy jaj a prédával teli várnak, ahol tetemekb?l
épül a bástya, de mondd, évezredek óta lehet, hogy
így él benned a düh? ilyen égi, konok lobogással?
PRÓFÉTA
Hajdan az én torz számat is érintette, akárcsak
bölcs Izaiásét, szénnel az Úr, lebeg? parazsával
úgy vallatta a szívem; a szén izzó, eleven volt,
angyal fogta fogóval s: „nézd, imhol vagyok én, hívj
engem is el hirdetni igédet”, – szóltam utána.
És akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak,
s nincs nyugodalma, a szén, az az angyali, égeti ajkát.
S mennyi az Úrnak, mondd, ezer év? csak pille id? az!
KÖLT?
Mily fiatal vagy atyám irigyellek. Az én kis id?met
mérném szörnyü korodhoz? akár vadsodru patakban
gömbölyöd? kavicsot, már koptat e röpke id? is.
PRÓFÉTA
Csak hiszed. Ismerem ujabb verseid. Éltet a méreg.
Próféták s költ?k dühe oly rokon, étek a népnek,
s innivaló! Élhetne bel?le, ki élni akar, míg
eljön az ország, amit igért amaz ifju tanítvány,
rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat.
Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az óra,
már szület?ben az ország. Hogy mi a célja az Úrnak, –
kérdém? lásd az az ország. Útrakelünk, gyere, gyüjtsük
össze a népet, hozd feleséged s mess botokat már.
Vándornak jó társa a bot, nézd, add ide azt ott,
az legyen ott az enyém, mert jobb szeretem, ha göcsörtös.
Lager Heidenau, Zagubica fölött a hegyekben.
1944. augusztus 23
„Radnóti költészetében a halál túlmutat önmagán, valójában az énépítés akadályoztatásának kivetülése: azt jelenti, hogy a költ?t nem hagyták kibontakozni.
Élete végén mégis eljut a vágyott identitásig, magyar költ?ként hal meg: az énkeresés mintegy a visszájára fordul ezzel az életáldozattal. Az életm? kulcskérdése tulajdonképpen az, hogy joga van-e az embernek a szabad identitásválasztáshoz, amelyet Radnóti Miklós végs? soron csak az élete árán tudott megvalósítani” – foglalja össze Ferencz Gy?z?.
A Pogány köszönt? hol zsoltárszer?en megfogalmazott áhítattal, hol átesztétizált, természetbe kivetített pogánykodással köszönti kedvesét, de már a költészetére mindvégig jellemz? „variációk szomorúságra” is megjelennek benne. Második és harmadik kötetében József Attilával párhuzamosan a proletárköltészet lehet?ségeit keresi. Saját eszközöket talál hozzá, a másoktól sohasem használt, eredeti képek mellett a szabad versek kiáltásait. Forradalmas reményeinek megtépázása után az Újhold (1935) és különösen a már címével sokat sejtet? Járkálj csak, halálraítélt! (1936) versei, szerelmének még mindig fölragyogó idilljei ellenére is a megnehezedett politikai helyzet (Hitler hatalomra jutása) szomorította kedélyét, s?t haláltudattal töltötte el (Háborús napló). Korán rájött, hogy a „világ új háborúba fordul”, s mihelyt jóslata beteljesedett, a kollektív élményt a retorikát és érzelg?sséget mell?z? együttérzés lírájával kristályosította hitelessé (Lángok lobognak, Emlékeimben).
Költészete új szakaszának alapélményét és a leginkább termékenynek látszó magyarázóelvét mégsem annyira a halálfélelmekben, mint inkább az óhajtott szabadság és a jelenvaló rabság kett?sségének átélésében kereshetjük. „Szabad szerettem volna lenni mindig, s ?rök kísértek végig az úton” (Negyedik ecloga). Az ilyen versei messze túlmutatnak saját világán, egyetemesebb érvény?ek, és számos európai költ?társával vagy akár a szabadság fogalmának új értelmezést adó francia egzisztencializmussal párhuzamosan az általános korérzést fejezik ki. A korábbiaknál egyre nagyobb helyet kapnak verseiben a gondolati elemek; elmélyül az önelemzés (Huszonnyolc év), s mindehhez bonyolultabb szerkezeteket, m?fajokat keres. Így amikor a római polgárháborútól veszélyeztetett idilli pásztorélet költ?jének, Vergiliusnak eclogáit fölfedezi, világukat annyira hasonlónak találja mindahhoz, ami napjaiban körülveszi, hogy modern folytatásukra szánja el magát. Az antik örökséget szabadon használó eclogáival és el?hangjukkal (Száll a tavasz) új és egyéni m?fajt teremt. Különösképp akkor, amikor az antikvitástól már eltávolodott XX. századi ember individualitását, bonyolult érzékenységét, s?t tragédiáit jeleníti meg, és amikor a pesti kávéház (a „városi berek”), a repül?k vagy épp a láger „modern” szavaival szól róluk. A rövid föllobbanásokat kivéve egyetlen szerelme volt, amelyb?l az évek során a költészet történetében ritka hitvesi líra született meg. Széles skálája a pársoros dicséretekt?l, a pillanatfelvétel-szer? asszonyportréktól (Együgy? dal a feleségr?l) a hosszabb struktúrákig terjed (Tétova óda), hogy ezután a bori versek (a hazatérés makacs akarását és a szerelem életben tartó erejét kifejez? Levél a hitveshez; a címe ellenére melléje sorolható Er?ltetett menet; a láger valóságát helyenként naturalista pontossággal leíró, de a gyöngédebb líra hangját sem elfojtó Hetedik ecloga) adjanak még mindig újat a korábbiakhoz, és polifóniájukkal is fölemeljék költészetének csúcsaira. Oda helyezhetjük el az utolsó bevonulása el?tt még itthon írt Töredék döbbenetes erej? sorait arról a korról, amelyben nemcsak neki, hanem az utána következ? nemzedéknek is élnie kellett, továbbá a sorsa elvégeztetett voltát bátran fölismer? Gyökér sorait, végül a korábban még der?s hangú verses levelez?lapjainak (Cartes postales) könnyedségét alig néhány soros tragédiákká súlyosbító s immár valóban a közeled? halál fuvallatát érzékeltet? és az el?bb említettekkel együtt mégis az alkotóer? ritka csodáját megvalósító négy Razglednicát. Ma már számos idegen nyelven olvashatók e költemények.
Kortársairól (Babits, Füst Milán, Szabó L?rinc stb.) szóló tanulmányai mellett különösen az új hangot megüt? Ikrek hava emelkedik ki, mely alcíme szerint ugyan „napló a gyerekkorról”, de a korai emlékek, az apa és az ikertestvér halálának elbeszélését, az árvaságra történt rádöbbenését az id?síkok változtatásával és szabad asszociációival kés?bbi napjai felé nyitja ki. A néhány töredékes följegyzés (1934) után 1937 októberét?l 1943. március közepéig vezetett Naplója lapjain jelen idej? közvetlenséggel ír életének eseményeir?l, mindenkori környezetér?l és természetesen az irodalomról. Nemcsak beszédes történelmi dokumentum ez; stílusának remeklései miatt is teljes érték? irodalmi alkotás.
OSZK MEK – Irodalmi Szerkeszt?ség (Baróti Dezs? szócikke alapján:
Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)
Radnóti Miklós ismeretlen novellája
Magyarul
Radnóti Miklós Pillangó cím? novelláját 1938 áprilisában a Pester Lloyd közölte német nyelven. Magyar változata és megjelenése nem ismert, ezért évekkel ezel?tt Réz Pál „visszafodította” a libereci emlékeket felidéz? írást.
Radnóti Miklós: Pillangó
A teremben csönd volt. Nem hallatszott más csak a vonalzók súrlódása és a rajzlapok zizegése. Valaki ceruzáját hegyezte. A faliórára pillantottam, és úgy éreztem, nem bírom tovább, bár Tini csak hétkor vár a kapu el?tt, – még tizenöt perc. Az asztalfiókba tettem az írószereket. Amikor bezártam a fiókot, kiesett kezemb?l a kulcscsomó. Mindenki fölkapta a fejét. A szemeszter elején jártunk, még alig ismertük egymást. Nem szemrehányóan, inkább csak fáradtan néztek rám. Néhányan felpillantva odafordultak. Lehajtott fejjel indultam kifelé, társaim tekintete követett.
Azután ott álltam a kapu el?tt, néztem a lábam alatt elterül? várost, ahol a fények fehéren világítottak pedig az égboltot még vörösre festette az alkonyat. Odébb kertek húzódtak. Az arany lombokkal könny? szell? játszott.
– Pál vagyok.
Zömök ember állt szorosan el?ttem. Gondosan megkötött divatos nyakkend?vel, hivalkodóan élesre vasalt b? nadrágban.
– Na és! – akartam volna mondani, de csak felvont szemöldökkel, szótlanul néztem rá. Még csak meg sem lep?dtem. Ha abban a pillanatban füstté vagy falevéllé változik azon sem lep?dök meg. Tinit vártam: mert el?z? nap este a f?posta el?tt megbámultuk egymást, vagy húsz lépést tettünk meg egymás mellett, aztán nevetve kezet szorítottunk. Most Tinit vártam, akit tegnap este hazakísértem a hegyen át, mert odafent lakott.
A kis ember válaszra várt, de én csak némán meredtem rá. Ett?l zavarba jött.
– Pál vagyok – ismételte kissé hangosabban.
– Ezt már tudom – feleltem pimaszul, mert bosszantott a nyakkend?je, meg nadrágjának éles vasalása.
– Ön tegnap este hazakísérte Tinit. Vagy tévednék netalán? – kérdezte, és közelebb lépett.
– Nem téved. De miért kérdi, ha úgyis tudja?
Úgy látszik, észrevette, hogy készségesebb lettem, mert hangszínt váltott.
– Csak figyelmeztetni szeretném – jegyezte meg öntudatosan.
– Tini beteg, s?t nagyon beteg.
– Ugyan! Mi baja?
Hosszan mélyen a szemembe nézett, nem válaszolt, csak bólintott egyet. S mivel, hogy én sem szóltam suttogni kezdett:
– T…b…c…h…y…x…
– C16 N H3 P4 S3 – mormogtam merev arccal, miközben ? gyanakodva méregetett. Majd mondtam részvéttel – óh!… Ön pedig bizonyára az üdvhadsereg egészségügyi csoportjának a megbízottja, nemde? – kérdeztem aztán nevetve és sarkon fordultam.
A hegy fel?l Tini sietett felém. Hosszú, nyugodt léptekkel jött a süpped?s avaron át, nyitott kabátban, s alig észrevehet?en mosolygott.
– Hová megyünk? – kérdezte. Amikor meg akartam csókolni a kezét elhúzta, de ujjheggyel megérintette az arcom. Körülnéztem. A kis ember elt?nt. Ámbár sehol sem láttam füstöt szállani, csak a falevelek kavarogtak az úton.
Lélekszakadva futottunk le Tinivel a városba, és elkeveredtünk a munkából jöv? emberek között. Fiatal állatok módjára, boldog hangokat hallatva, fütyölve, dorombolva szavak nélkül. Egy cukrászda el?tt Tini hirtelen megállt és odahúzott a kirakathoz.
– Nézze milyen gyönyör?! – ujjongott egy pompásan feldíszített torta láttán.
Homlokát az üveghez szorította. A futástól gyorsan lélegzett. Behúztam magammal a cukrászdába. S ott ettünk állva az asztalok között.
– Hová megyünk? – kérdezte nevetve a cukrászda el?tt, s közben a száját nyalogatta.
Az utca sarkán egy mozi fényei villogtak. S olyan volt, mint egy hatalmas g?zhajó. Amikor odaértünk, éppen nyitották az ajtókat, fülledt, nyomott leveg? áradt kifelé.
– Hopp – szimatolt a leveg?be Tini -, mozi-szagot érzek.
Utat törtem a kasszához. Kis kalitka volt. ?sz hajú, id?sebb n? ült benne, és alaposan megbámult még én a kiírásokat böngésztem.
– Mi az a kispáholy?
– Kétszemélyes páholy szerelmeseknek – az asszony nevetett, és el?t?ntek fekete fogai.
– És van üres páholy?
Dohánysárga ujjaival unottan keresgélt a jegyek között.
– Valamennyi foglalt. De a nyolcórásra lesz szabad hely.
– Akkorra kérek egy kispáholyt.
Odatoltam a bankjegyet és a zsebembe csúsztattam a belép?t.
Tini messzir?l integetett. Egy oszlopnak támaszkodva állt, nehogy elsodorják. Körülöttünk nyüzsögtek és hemzsegtek az emberek. A csarnok fölött, a csúf csillár körül valami veszedelem sejtelme lebegett. Valami meghatározhatatlan rettegés.
Kés?bb kettesben ültünk a kis fülkében. Túl a füstön és morajon fehéren fénylett a vászon. Hirtelen sötét lett, melegség öntött el, úgy éreztem, beborít a sötét. Fejünk fölött berregett a vetít?gép.
– Így érezheti az ember magát, miel?tt megszületik – sóhajtottam. Egészen közelr?l halk nevetést hallottam. Micsoda bolond fickó! Mi pedig összébb simultunk.
Az el?adás után lassan lépdeltünk az utcán, arcunkba fújt a szél. Csodálatos, virágos éjszaka vándorolt velünk együtt, a csillagok olyan fényesen ragyogtak, hogy az már szinte fájt.
Tini nem kérdezte hová megyünk.
Hammerschlagnéra kellet gondolnom, a gyötrött, szikár asszonyra, akinél két nappal ezel?tt béreltem szobát. A három családi fényképet meg a vázát, amely az asztalt díszítette, rögtön a kezébe nyomtam: ez nyílt hadüzenet volt. Hammerschlagné megfordult az ajtóban, és éles hangon közölte, hogy ez tisztességes ház, azután faképnél hagyott. Kés?bb megjelent a kedves, kövér Hammerschlag úr, megcsodálta szappantartómat, és odasúgta:
– Ön bérbe vette a szobát, azt csinál itt, amit akar. De kerülje a botrányt. Csak halkan! Ne felejtse el, hogy úriemberek vagyunk.
– Csak halkan – erre gondoltam most is, de ahhoz nem volt merszem, hogy ezt ki is mondjam. Behúztam magam mögött a kaput. Tapogatózva mentünk fel a lépcs?n Tinivel. Tarkómon ott éreztem forró kezét. Az ajtó mellett ablak volt. Bevilágított az éjszaka.
Óvatosan csúsztattam a kulcsot a zárba. Tini kilépett a cip?jéb?l.
– Nem kell mindenkinek meghallania, hogy nem vagy egyedül – suttogta.
Könny? cip?jével kezében lábujjhegyen állt a küszöbön, haján a csillagok ragyogtak.
– Pillangó – mondtam halkan.
Pester Lloyd, 1938. április 9.
A novella magyarul nem jelent meg. Vajon Radnóti nem találta eléggé súlyos írásnak, vagy csak megfeledkezett róla? Vagy tapintatlannak érezte volna közlését? Meglehet, éppen ellenkez?leg, kései üzenetnek és bóknak szánta, hogy németül tette közzé a Pester Lloyd 1938. április 9.-i számában (a fordító megnevezése nélkül).
A Pillangó eredeti, magyar szövegét nem találtuk a hagyatékban. Rónai Mihály hagyatékában, Gábor Marian segítségével Kiss Ferenc egy feljegyzésen megtalálta. Mivel azt gondoljuk, hogy ez a novella szerves része az életm?nek, s mellesleg megvilágítja Radnóti libereci évének egy epizódját, munkáinak – verseinek és prózai írásainak – nyelvét figyelembevéve visszafordítottuk magyarra abban a reményben, hogy az eredeti szöveg nem veszett el végleg, csak lappang, egyszer el?kerül majd és érvényteleníti fordításunkat.
(Vö. Virághné T. Szonja: Radnóti Miklós egy éve Liberecben. Irodalmi Szemle, Pozsony, 1972. 1. sz. – Baróti Dezs?: Kortárs útlevelére. Szépirodalmi Könyvkiadó. BP., 1977. – Virágh Józsefné: Radnóti Miklós ismeretlen éve Liberecben. Kortárs. 1978. lo. sz.)
Réz Pál
Forrás: hunbook.hu
Szabó Magda: Elysium
Radnóti Miklós emlékének
A f? derékig ér. A földbe szúrt
lándzsák hegyén tollászkodik a nap.
Zavartan néz az üdvözült. Legelnek
a villogó lovak.
Pajzs koccan. Félrefordul. Nem felel
a h?söknek, ha kérdezik
népét, nevét,
hazája szép törvényeit.
Mert dulce et decorum. Ámde az
mit mondjon, kit kizárt országa b? öle,
s nem édesen, s dics?n, fegyvertelen
omolt a földre le?
E sisakos koponyák s?r? csontján
hiába zúzódnék a szó,
sebén, a buggyanó
vel?n csak megcsúsznék az értelem.
Mellén szorítja ártatlan kezét,
mint vértjük harcosok;
habzik a lúgozó folyó,
az örvény mélyén Borneo,
narancs korong forog.
Egy vidám kar nyilaz. Átzúg a lombokon
a vessz?. Felkiált: „Madár!”
Elbotlik pillantása a h?si arcokon,
gyanakvón nézik, fegyverek mögül,
s nem kérik másik szóra már.
Mereng
a felvilág felé. Mit hulltában elejtett,
szava szép zászlait most lengeti
ifjú arcok felé az eszmél? közösség.
Derékig ér a f?.
Vakul az üdvözült:
rányitja tág szemét a virrasztó Öröklét.
Pogány köszönt? (1930)
Újmódi pásztorok éneke (1931)
Lábadozó szél (1933)
Ének a négerr?l, aki a városba ment(1934)
Újhold (1935)
Járkálj csak, halálraítélt! (1936)
Meredek út (1938)
Ikrek hava (1940)
Válogatott versek (1930-1940) (1940)
Naptár (1942)
Kaffka Margit m?vészi fejl?dése(1934)
Tajtékos ég (1946)
Apollinaire versei 1940 – Vas Istvánnal közösen
La Fontaine meséi, 1942.
Orpheus nyomában (válogatott versfordítások), 1943.
Karunga, a holtak ura (néger mesefordítások, 1944)
Díj:
Baumgarten-jutalom 1937
Kiegészít? irodalom:
Ozsváth, Zsuzsanna. In the footsteps of Orpheus: the life and times of Miklós Radnóti. Indiana University Press, p. 202-203 (2000). ISBN 0253338018, 9780253338013. Hozzáférés ideje: 2010. március 15. magyar fordításban: Ozsvath Zsuzsanna. Orpheus nyomában – Radnóti Miklós élete és kora, Hernádi Miklós (ford.), Akadémiai Kiadó (2004). ISBN 789630581813
Hegedüs Géza. Radnóti Miklós, A magyar irodalom arcképcsarnoka. MEK
Er?ltetett menet. Válogatott versek. MEK
Radnóti Miklós, Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. Budapest: Arcanum. MEK-00355 (2001). Hozzáférés ideje: 2010. március 15.
Kardos László: Radnóti Miklós (Nyugat, 1931)
Vajthó László: Radnóti Miklós (Napkelet, 1934): Szerb Antal: Radnóti Miklós (Válasz, 1937)
Tolnai Gábor: Radnóti Miklós (Nyugat, 1937)
Vas István: Radnóti Miklós (Nyugat, 1940)
Ortutay Gyula: Radnóti Miklós születésnapján (Bp., 1948)
Madácsy László: Radnóti Miklós (Szeged, 1954)
S?tér István: Romantika és realizmus (Bp., 1956)
György István: Halálraítéltek (Bp., 1957)
Tolnai Gábor: Radnóti Miklós és a felszabadulás el?tti szocialista irodalmunk egyes kérdései (Bp., 1959)
Ortutay Gyula: Radnóti Miklós (Kortárs, 1959. 5. sz.)
Tolnai Gábor: Radnóti Miklós (Irod. tört. Közl. 1962)
György István: Soha többé! (Bp., 1963)
Diószegi András: Radnóti Miklós (Irod. tört. Közl. 1964)
S?tér István: Radnóti Miklós (Kritika, 1965)
Bori Imre: Radnóti Miklós költészete (Újvidék, 1965)
Emlék és varázslat. Vallomások Radnótiról, szerk. Pomogáts Béla (1984)
Péter László: Radnóti Miklós – Válogatott írások Bába Kiadó, Szeged, 2009., 264 p. ISBN: 978 963 9881 40 2
Er?ltetett menet. Válogatott versek (MEK)
Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka (MEK)
Köteteinek címlapjai Somogyi Károly Könyvtár, Szeged
Radnóti Miklós a PORT.hu-n
OSZK MEK – Irodalmi Szerkeszt?ség (Baróti Dezs? szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)
hunbook.hu
Hogy került szegényházba Radnóti Miklós özvegye?
A kilencvennyolcadik életévében járó özv. Radnóti Miklósné ez év (2010. – Pulai Éva) március negyedikén Pozsonyi úti lakásában a sz?nyegben megbotlott és csontját törte. Egy heti kórházi kezelés után az Országos Baleseti és Sürg?sségi Intézet sebészetér?l átszállították a Mazsihisz Amerikai úti Szeretetkórházába. A döntést háziorvosa, dr. Langermann hozta. Állítása szerint nem talált kórházat, amelyik befogadta volna a hosszabb, négy-öt vagy akár hathetes ápolást igényl? özv. Radnóti Miklósnét.
Április 6., kedd, Szeretetkórház, porta.
– Jó napot kívánok, özvegy Radnóti Miklósnéhoz jöttem. A rehabilitációs részlegbe.
– Hová?
– Földszint 7.
– Á, a szegényházba, az elfekv?be. Menjen el?re, forduljon balra és nyisson be az els? ajtón.
Földszint 7. A kórterem kicsi, a falon pereg a festék, itt-ott a vakolat is hiányzik. A kórteremben négy kórházi vaságy van, háromban fekszenek, az egyikben özv. Radnóti Miklósné. A szeme nyitva, a tudata tiszta, s a nehéz öregségr?l beszél. Pereg a festék.
A Szeretetkórház Közép-Európa egyetlen zsidó kórháza. Ismertet?je szerint feladatuk els?sorban a holokausztot túlél? zsidó emberek, és a Yad Vashem kitüntetettek magas színvonalú szakmai ellátása; krónikus ápolás 378 ágyon, de rendelkezésérére állnak minden magyar állampolgárnak. A kórház vezet?je dr. Deutsch Zsuzsa ma házon kívül van.
Április 7., szerda, reggel 9 óra.
A Szeretetkórház vezet?jével és gazdasági igazgatójával folytatott telefonbeszélgetés annak tisztázásával kezd?dik, tudták-e, kit raknak a földszint 7.-be, az elfekv?be.
– Igen, természetesen. De ez nem elfekv?.
– Özv. Radnóti Miklósné, s barátai is úgy tudták, hogy a Baleseti Intézetb?l valamiféle rehabilitációs osztályra szállítják.
– Rehabilitáción ez esetben azt értjük, hogy foglalkozik vele egy gyógytornász.
– De miért ide került?
– Mert származásilag hozzánk tartozik, annak ellenére, hogy kitért.
– De miért a földszint 7.-be?
– Mert ha akut felvételt kérnek, akkor az illet? oda kerül, ahol éppen hely van.
– Radnóti özvegye az emelt szint? ellátást, ápolást is meg tudta volna fizetni.
– Mi senki pénztárcájában nem turkálunk. Kés?bb föl lett ajánlva, menjen kétágyas szobába, de ? nem akart a modernebb, új részlegbe átkerülni. Igen, azt mondta, haza szeretne menni, de ezt csak akkor engedhetjük, ha a n?véri, s a gyógytornászi ellátása otthon megoldott.
– Miért van felfekvése?
– Nincs felfekvése, csak enyhe b?rpírja. Mellesleg volt, lett egy enyhe szívinfarktusa is. (A Szeretetkórház vezet?je egy óra hat perc múlva újból telefonál és közli, Radnótiné felfekvése az el?z? kórházban keletkezett. Az információt pár perc múlva Radnótiné egyik barátnéja határozottan cáfolja.)
– Ha Radnóti Miklósnéért a barátai ment?autót küldenek, a Szeretekórház az özvegyet kiadja?
– Csakis annak, akit Radnótiné megnevez. Egyébként Radnóti Miklósné nincs gyámság alatt, szabad ember. Egy ép agyú beteg. Többé-kevésbé.
– Hogyan? Radnóti özvegye tehát szállítható?
– Igen.
– Nincs is szüksége kórházi kezelésre?
– Nincsen. Csak ápolóra és gyógytornászra.
Április 7., még mindig szerda.
Özv. Radnóti Miklósné egyik barátnéja arról beszél, Fifikét a balesetib?l úgy bocsátották el, hogy járókerettel ugyan, de kijárt a vécére. És hogy amikor ide, az Amerikai útra jöttek, mindegyre a rehabilitációt keresték, és megdöbbentek, milyen helyen, hol találták rá, és hogyan bánnak vele. Hallottam, amikor azt mondta kérlel?n az ápolónak: „kicsit finomabban, mert nagyon fáj.” Amikor pedig a kezel?orvosát kérd?re vontuk, azt válaszolta, „itt nincs kivételezés”. Özv. Radnóti Miklósnénak hónapok óta volt, van saját, otthoni, bejelentett és fizetett gondozón?je. Bojkó Éva pár kérdés után lecsapja a telefont, azután értesíti özv. Radnóti Miklósné egyetlen, Ausztráliában él? rokonát; hallani sem akarnak arról, hogy Radnótinét a barátai visszavigyék a lakásba, és ott gondoskodjanak róla. Akár úgy, hogy a Telki magánkórházból ápolókat fogadnak. Egy Európai Parlamenti képvisel? tájékoztatja a Miniszterelnöki Hivatalt, milyen körülmények között van Radnóti özvegye.
Április 8., csütörtök, délután fél 3.
Dr. Langermann István, özv. Radnóti Miklósné háziorvosa a Mazsihisz Amerikai úti Szeretetkórházába megy, és megvizsgálja betegét. A beteg bal oldalára fordulva alszik. Felkelti, Radnótiné megismeri, és beszélgetnek. Dr. Langermann a nyelvet nézi és megitatja. Most a hátára akarja fordítani, ami Radnótinénak fáj. A háta ugyanis felfekvéses, sebes. Dr. Langermann megnyomja az ágyat és dicséri. Vízágy, ? kérte. A háziorvos kimegy, hogy beszéljen, konzultáljon a kezel?orvossal. Radnóti Miklósné pedig kérdésre el?bb csak suttogva, majd érthet?en azt mondja, igen, haza szeretne menni. Aztán, ahogy szokta, szájához emeli két ujját és búcsúzóul megcsókolja. Dr. Langermannal leülünk a Szeretetkórház kertjében, udvarán.
– Arra nem emlékszem, hogy Radnóti Miklósné mennyi ideje vesz igénybe, de harminchét éve vagyok háziorvos a XIII. kerületben.
– Miért került Radnóti özvegye Szeretetkórházba?
– Elesett az otthonában, és nem tudott lábra állni. Ment?vel az Országos Baleseti és Sürg?sségi Intézetbe szállíttattam, ahol kimutatták, medencecsont törése-repedése van, amit nem lehet begipszelni. Fektetni kell és várni, amíg néhány hét alatt újra összecsontosodik. Ez az az id?szak, amit át kell vészelni. Az Országos Baleseti Intézetben azonban nem maradhatott, hiszen aktív ellátást nem igényelt. Körül kellett nézni, hol van az a hely, ahol jó néhány hétig tartanák.
– Egy hét után azt mondták a Balesetiben, hogy Radnóti Miklósnénak menni kell?
– Nem mondanak ilyet, de ez természetes. Egy aktív traumatológiai osztályon nincs mód arra, hogy addig fektessék a beteget, amíg az föl nem gyógyul.
– Milyen kórházakba próbálta fölvetetni Radnóti özvegyét?
– Nem próbáltam sehol, mert van tapasztalatom. Illetve próbáltam a XIII. kerület kórházában, de ott nem volt 1-2 ágyas szoba. A Jakab utcai gondozóházban sem, ráadásul ott állandó orvosi felügyelet sincs. Ezek után fölhívtam az Amerikai úti Szeretetkórházat.
– De miért nem kerülhetett a Szeretetkórház új részlegébe, ahol az ellátás emelt szint??
– Mert nem volt hely. Mert csupa id?s ember van, és sokszor hetekig, hónapokig nincs üres ágy. Mert a halálukig vannak itt a betegek.
– Ezért került a régi épület elfekv?jébe?
– Nem elfekv?. Radnóti Miklósné a csonttörése miatt vált fekv?beteggé. Sajnos a kényszer? fekvés miatt felfekvései lettek, sebek.
– Mennyibe kerül, mennyit kell ezért fizetnie Radnóti Miklósnénak?
– Ez a kórterem négy ágyas, azt hiszem, ezért semmit. A múlt héten felkerestem Holopné Schramek Kornéliát, a XIII. kerület alpolgármesterét, hogy segítsen. Szakképzett ápolókat kértem. Mert itt ugye 22 betegre jut 1 n?vér, s az ápoltak majd mindegyike fekv?beteg. És vízágyat is kértem. Id?közben tüd?gyulladása is lett. Fekv?betegeknél, ilyen id?s korban így szokott lenni. Úgy gondolom, egy ilyen betegnél kizárólag az a lényeges, hogy a közelében ne legyen elmebeteg, aki egész nap ordít, jajgat, nem lehet t?le pihenni, és olyan se, aki a székletét, a vizeletét maga alá ereszti, amit?l b?z van.
– Figyelembe lehet-e venni Radnóti Miklósné kívánságát, akaratát, azt, hogy otthon, a Pozsonyi út 1-ben szeretne meghalni?
– Igen, de ? nem mondja ezt. Az itteni kezel?orvosa szerint ma például kijelentette, maradni akar. Megmondom, mi a helyzet. Maga úgy gondolja, hogy ha valaki 100 éves, akkor ugyanúgy gondolkodik, mint a 30, 40 vagy az 50 éves. De téved. Egy szép napon, ha megérjük ezt a kort, akkor magára és rám is azt fogja mondani a minket kezel? személyzet vagy a hozzátartozónk, hogy szegény, szellemileg már nem olyan, mint volt.
– Ez esetben özv. Radnóti Miklósné hogyan tudja méltósággal itthagyni a világot?
– Veszélyes dolog, amit kérdezett. Mert kétségtelenül ott van minden emberben a vágy, hogy a saját környezetében akar lenni, de meghalni senki nem akar, azt csak mi gondoljuk. Ha ugyanis baj van, akkor az életösztön még a legsúlyosabb állapotban lév? betegnél is bekapcsol. A hetvenharmadik életévemben vagyok, és élettapasztalatom szerint az ember olyan lény, aki örök életre tör. Szeretne soha meg nem halni. Itt nem egyszer?en személyiségi jogi kérdésr?l van szó. Radnóti Miklósnét rá kellett arra beszélni – nem én tettem -, hogy maradjon. Mert itt van nagyobb biztonságban. Természetesen, ha tudnának szerezni egy vízágyat, és meg tudják szervezni a 24 órás ápolói szolgálatot, s hogy naponta egyszer orvos is lássa, akkor hazamehet. Úgyse tudják megoldani. Nincs az az Isten. Nézze, hiába van valakinek emberi joga ahhoz, hogy intézkedjen saját sorsáról, ha az, amit akar, a saját maga érdeke ellen való.
– Miközben a betegét vizsgálta, özv. Radnóti Miklósné az emberiségr?l, az emberr?l lesújtó szavakat mondott. Felidézi?
– Nem. Én azt nem. Soha. Rossz vért szülne. De hát Radnóti Miklósnénak ezek a mondatai is mind ugyanabból a makacsságból eredeztethet?k, hogy nem érti meg, akármit is csinál, akkor is az marad, aki. Ahogy a megboldogult férje is.
Április 9., péntek.
Holopné Schramek Kornélia, a XIII. kerület egyik alpolgármestere köszöni az érdekl?dést. Már csak azért is, mert Radnóti Miklósné a kerület díszpolgára. Sorsát szívükön viselik, és bármit megtesznek azért, hogy Fifi néninek jobb legyen.
– Langermann doktor úr – mondja Holopné Schramek Kornélia – Húsvét el?tt, ha jól emlékszem nagypénteken, április másodikán keresett meg, és mi azonnal megtettük, amit kért: két szakképzett gondozón?t küldünk a Szeretetkórházba, egyet délel?tt, egyet délután.
– Langermann doktor úr szerint Radnóti Miklósné azért került a Mazsihisz Szeretetkórházába, mert a kerület kórházában valamint a Jakab utcai gondozóházban nem volt hely.
– Ha mi tudjuk ezt, rögtön új szobát nyitunk. Ha kell, úgy, hogy kiürítünk egy irodát. A Jakab utcai gondozóházunk nagyon családias, hetente kétszer jár oda orvos, és ha Radnóti néni mozgatható, abban a pillanatban átvisszük. Vagy a lakásába. Ahogy ? kívánja. Mi nem vagyunk orvosok, ha azt mondják, szükséges az otthonába vízágy, abban a pillanatban megvesszük. Mindenben készséggel állunk a rendelkezésére. Az ? döntése. Minket úgy tájékoztattak, hogy Fifi néni mozgatása a tüd?gyulladása miatt nem javasolt. Ezek után nagy bátorság kellett volna ahhoz, hogy másként döntsünk.
Április 9., péntek, délel?tt
Radnóti Miklósnét egy rutin vérvétel után átszállítják a Honvéd Kórház sürg?sségi belosztályára. Április 11-én van a költészet napja, özv. Radnóti Miklósné nem akar kórházban meghalni.
Sörreklám lett
A nagyon rosszul látó özv. Radnóti Miklósnéval az utóbbi hónapokban különös dolgok történnek. Radnóti Nem tudhatom cím? verséb?l például sörreklám lett, amir?l az özvegy nem tudott. Lakásába bementek, fölforgatták. Régi barátok szerint Fifi néni titkos naplóját keresték, azt akarják. A lakásból értékes dolgok t?ntek, t?nnek el, például Kovács Margit szobrok. Özvegy Radnóti Miklósné pár hónappal ezel?tt új végrendelet készített. Ám a végrendelkezéskor tanúk nem voltak jelen. Az új örökösnek egy régi lakó kinyitotta a lakást… Az új végrendeletet az ügyvédn? a házvezet?n?nek, a házi gondozónak adta át. A boríték nem volt lezárva, a gondozón? elolvasta, és nehezményezte, hogy tíz hónapnyi ápolás után, miért nem kap semmit.
Scipiades Erzsébet / Népszava
2010. Április 10., 06:12
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=281962
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
