Thököly Vajk : Belőlem

Nyomtatás

a mama mondta hogy legyek jó gyerek

szobájában ülve hallgattam mit hebeg

a világ végénél távolabb állok

hajnal lánya itt vagy épp rád várok

az utolsó napok elfogynak lassan

szavaim festem rád megkopnak halkan

valóság vagyok elhagyott épület

titkos vágyaim élében rémület

a mama már rég intett vigyázzak veled

túl szép vagy ahhoz hogy szerethesselek

pedig szeretném… inkább ne beszéljünk róla 

beletörődöm elmegyek… na álljunk meg egy szóra

fájdalom mit szültem zokog a lelkem

hiába a lárma muszáj szeress engem

a végtelen sarkára állok hogy érezd

te fa vagy én a mező mely nedvével éltet

a kérdés miért a válaszom mert

és ennyi… a szíved többet sosem vert