Ha arra gondolok,
milyen lehet melletted ébredni,
ha lágyan cirógat az első napsugár,
ha álmosan feléd fordulok,
s kócosan párnádba fúrom a fejem,
néha elábrándozom.
Kibomlott hajam szétterül a válladon,
csiklandozva ébreszt,
de nem, hisz csak álmodom.
Tekinteted játéka új reményt ébreszt,
felhúzott szemöldökkel jelzel,
ha rád nézek.
Miközben nyakamra forró csókot lehelsz,
ítéletet mond ránk a fehér mennyezet.
Szép lenne karjaidban pihenni,
ha eltévedt fény játszik az arcodon,
téged a négy égtájnak foglak megköszönni,
de nem,hisz csak álmodom.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Szabó Edit Irma
