R e m e g ő
l e b e g ő
gyertyafény
melegénél szárítom ázott idegsejtjeim, lógnak a semmi kötelén,
mint a frissen mosott ruha sor két balkon között -, ha fúj a szél.
Agyam hiába tudja a tényt -, remegő lelkem mégsem fogja fel.
Érzem fizikai
léted, szavaid
újra olvasom
-százezerszer.
Megragadod
vállam, arcod
rám m e r e d,
S mondod újra és újra: „Írj, töltsd be saját tered!”
…most azt teszem, szót fogadok Neked…
2007. május 25 – 22.00
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: dr Bige Szabolcs-
