Regényi Eszter : Clair de Lune

Nyomtatás

Heged? szól valahol,
s felh?formájú, kékes a csend.
Az ablakban
azok a fények játszanak még,
amiket te felejtettél itt
a néhány ruhával,
s azzal a mosollyal, ami
azóta körbevesz,
puhán,
mint Dédmama régi takarói.
Visszahoztad az emlékeimet.
De elvetted
a rácsaimat,
pedig, ha eddig
zsinóron húzott is el?
valami kopott mágus
kicsi dobozaiból,
s kényelmetlen,idegen
szobákból is néha,
mégis
az üvegen át láttam mind
az életet.
Biztonságosan elrejt?ztem,
mint aki tudja a dolgát,
s valahol örül is neki
hogy él…
Mégis, az állandóságon,
ablak mögötti csenden
kívül
szökevény álmai sem remélnek
többet.
Rácsokra nem emlékszem…
De a tejüveg hullámzik most
néha körbe körbe,
-ilyen volt a tenger-
s mi hullámzunk vele,
valami foghatatlan óceán
vagyunk most …
Te, és én.
Az üvegen túlra már
semmit se látok,
hóvihar, vagy sivatag a másé?
Nem érdekel már.
Csak várok.
Várok sokáig,
hogy ha a hullámok
kicsit csendesednek
meghallod-e Te is a heged?szót,
ami csak itt szól,
valahol
a közelemben.

————————————————————————————

A második sorban nem érzem, hogy kellene az az s köt?szó, anélkül is megáll, s?t, jobban is hangzik, hiszen öt sorral lejjebb is van egy, ami viszont kell oda.

„amiket te felejtettél itt” – azt gondoltam, lényeges lesz a „te”, mert kifejted, hogy nem más, hanem kifejezetten ?, és végigviszed ezt a versen. Nem vitted végig, így viszont szükségtelenül er?sítesz rá vele a ragozásra, amib?l amúgy is kiderül, ki az alany.

„de elvetted rácsaimat” – írod, s még ugyanabban a mondatban, hogy „pedig”. Értem, a „de” a „hoztad” ellenében van, viszont mivel a hoztad (adtad) és az elvetted amúgy is ellentétes, s a mondat további részében van egy „pedig”, a „de” zavaró, olyan, mint amikor a kisgyerek magyarázkodik: de pedig én ott se voltam…

A következ? gondolat gyönyör?, ahogy belecsempészted a drámát, kivettek az üveg mögül mindenféle nagy szavakkal, és védtelen lettél. Viszont választanod kellene a dobozok és a szobák között, mert a szobákkal összekuszálod a képiséget. Az üveg és az ablak a szobák nélkül is maradhat, mert így szép sorjában jutunk vissza az emberi világban él? emberhez: doboz, üveg, élet, ablak.

„Biztonságban elrejt?ztem…” innent?l megy át üzenetbe, szemrehányásba a versed. Értettük a doboz-képnél is, nekünk nem kell ráer?sítened, ezért van szemrehányás, felhánytorgatás jellege. Ezt a részt, egészen a „Rácsokig” el is hagynám.

„Rácsokra nem emlékszem…” – talán ez is szemelvény egy személyes beszélgetésb?l, de mert fentebb említettük, fontos lehet, ? azt gondolja, elvette a rácsot, te nem emlékszel rácsra.

„De a tejüveg hullámzik” – a szavak ilyen sorrendjében azt jelenti, a tejüveg hullámzik, és nem más, nem a falak, nem a szódás üveg. Biztos így akartad? Én azt gondolom, lényeges, hogy hullámzik és lényeges, hogy tejüveg. Minek akkor a „de”? Szerintem nem kell.

„Az üvegen túlra már semmit se látok” – naná, hiszen az el?bb mondtuk, hogy tejüveg. Nem kell agyonmagyarázni, értjük. Folytathatnád onnan, hogy „Várok/ sokáig/ ha a hullámok… „

Kicsit b? lére fogtam, nem szoktál erre okot adni. Most valami lefogta a szemed, amikor visszaolvastad magadnak.

         2008. júniusa