Késtél kisfiú,
már zárt a kocsma.
Mocskos gyomra rég kidobta
neked Apád.
Korábban kijött, mint szokott.
Szinte szökött.
Üvegben hozott sorsotok itt hagyta
neked Apád.
Sokáig sírt, tán rád is várva.
Majd összes bűnét kihányva,
tiszta mosolyt kapott,
s hagyott itt utolsó mesét
neked Apád.
Nem fázott. Vigyáztam rá,
kabátot dobva hamar.
Érted él még csak a csend, kicsim.
Csitt.
Szuszog az avar. Alatta álmodik
neked Apád.
Ne várd, hogy ébred.
Rám bízott végleg.
?tudta, itt érted
még ezeregy-éjszaka szíve szakad
s lesz neked Apád.
