M.Simon Katalin : Új nap reggelén

 

 

Vérben vöröslő sötét ég alja

Éjszaka öléből új napot ígér,

Merész derengés serkenti a hajnalt,

Gyötrő félelem az éjjel mállik szét.

Álmosan őrködő kertek csendjében,

Míg pihegő lomb közt hangtalanul jár,

Éji mámort űzni csillogó harmat

Virágszirmokon kéjitalt kínál.

 

Sápadt ég ölében

Fénysugarak közt felizzik a nap,

Álomból kelő kába lét

A fénytől új értelmet kap.

Faágak közül rigó füttye röppen,

Bokor mélyén ébred a csalogány,

Jó napot dédelget lelkében az ember,

Hittel, hogy mától jobb lesz a világ!

Legutóbbi módosítás: 2009.01.15. @ 18:03 :: M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin