Lassan kel fel a hold
Lomhán egy fehér folt
Mi az ég tetejére érve
Fényt vet eme vidékre…
Pusztaság ez javából…
Fény szűrődik ki a kocsmából
Máshol nincs már igazán élet
A házakban elfútták a mécsest…
Egy férfi nyitja meg az ajtót
Dülöngél… jó éstéje volt…
De a mulatás még nem ért véget
Bár a sok alkohol már lassan éget…
A kocsmából utána jön két társa
Nem is nagyon figyelnek egymásra…
Ezért is történik hogy elesnek egymásba
S bedőlnek mindketten egy kies irtásra…
A férfi… ki elsőként lépett ki
Megpróbál barátain segíteni…
Keresi őket a sötét tájon
Meg is leli mindkettőt a kies pusztaságon…
„Nahát jól vagytok barátim?
Nem tört meg csontotok?
Nekem is vannak fájdalmaim…
Néha-néha összerogyok”
Felállnak térdre majd lábra
Megkapaszkodnak a segítő vállba…
S majd hogy a két ember felemelkedik
A segítőkész férfi a földre hanyatlik…
S ahol érik ott rúgják…
Csizmájuk is sajog bele
„De ha reggel holtan találják?”
„A folyóba dobjuk hát bele!”
A hálátlanok eképpen gondolkoznak…
S testet mint zsákot folyóhoz vonszolnak
Elkoboznak minden értéket zsebekből
Tolvajok… gyilkosok ők e perctől…
Visszaérnek a vigadóba még az este
Kellett nekik a pénz még két felesre…
Hanem aztán mikor már se feles…
Se jó barát ki hozzájuk volt kedves
A megbánást fűszerezte az
Hogy józanságuk visszatérőbe lett
S tettüket… azt a gazt
Visszacsinálni nem lehetett…
Hogy lehettek ily meggondolatlanok?
Folyóba dobták azt ki segített rajtok…
Csak mer a kocsmáros már kidobta őket
Elherdálták már az éjjel összes pénzüket…
Egyikük miatt másnap reggel
Félreverték a templomi harangot…
Kötelet találtak pajtájában
S rajta bizony ő lógott…
Másikuk a víz partján ülve nézte
Csak bámulta a folyó habjait
Ott ült míg meg nem jött a tavasz…
S a folyó kilépve elvitte gondolatait
Lassan kel fel a hold
Lomhán egy vöröses folt
Mi az ég tetejére érve
Fényt vet a torz vidékre…
Pusztaság volt ez javából…
Fény ma éjjel csak a hold
Véresen végződött egy éjszaka…
De senki nem tudja mi volt…
Legutóbbi módosítás: 2008.12.25. @ 18:44 :: Furuglyás René