Petz György : Vers a fájdalomról

Mert bölcsesség
a fájdalom –
Hülyék mondják,
úgy hagyom.

Respice finem – tartsd szem el?tt a véget
Memento mori – emlékezz a halálra

 

Vers a fájdalomról

 

 

Azt se tudom,

milyen nap van,

valamikor csak behoztak,

behoztak és fájok.

Mert bölcsesség

a fájdalom

hülyék mondják,

úgy hagyom.

Anyag vagyok.

Tapasztalom.

 

Talpfa kattog,

vonatok,

félelem, irodalom,

birodalom, ismeretlen,

ködösítés, sírhalom,

egész sereg névtelen,

fájdalom zsinórra f?zve,

min egy kicsit húznak mindig,

csak hogy fájjon – úgy hagyom.

 

Nem érdekel senki lelke,

én vagyok az egyetlenegy,

akinek a fájdalom

pusztítja most el dalát,

minek ide ez a lom,

kancsal rímes Kosztolány;

ez már:

Halálkóstolás.

És a halál

egyáltalán

nem szomorú,

nem is fáj.

Cip?, sámfa

együtt állva,

mit sem tudva

kinek lába.

 

De ez a test itt van,

benne ami robban,

mondom, hogyha elmúlt,

kinevetem nyomban.

 

Velem minek?

Kezem tenném

föl, de bentr?l

fognak reám

fegyvert,

isten, hogyha

lenne bennem

egyre menne

salakkal, szemettel,

zsigerb?l a nemmel.

 

De vagyok,

ha állok is,

mire jutok.

A betegség

a szegények

utazása,

mert azt hittem,

test vagyok,

s ami több, az

ijedt most meg;

Oly egyforma

minden beteg,

és a lélek,

az se több mint

kórismeret,

szép szavak, hogy

ki mért beteg.

 

Respice finem,

memento mori,

momentán ennyi:

nem lenni – lenni;

nem a koponyával

vannak bajok,

nem is a belekkel,

Shakespeare halott volt

már ennyi évteherrel,

és mit tettem én,

fehérl? köpenyek

nyersanyaga –

Megadtam a módját

megadtam magam

és gyógyít a szégyen,

meg a jobbik énem,

kin segíthetek;

a veremb?l,

még mélyebbr?l,

kinek néma hangját hallom,

melyik voltam ébred.

 

A fájdalomcsendek

árapálya bennem,

hatalmas tengertáj,

görcsb?l a csillagágy

megvetve szélesen.

 

Papucs az ágy alatt

mit is tud az útról,

kérdezzetek engem

mit tudok az útról:

anyámból kitoltak,

itt egy intermezzó,

eltolnak máshova,

ki tudja: hallgasson.

 

És az éhek

és a szomjúságok;

Ugyanazt meglátni

amit kaparászok

évtizedek hosszán,

észre sose véve,

milyen szép csöndje van

ennek az egésznek.

Mily szép a rút is,

minden ami van,

mert szent az árnyék,

s a fény ki sose hal,

és a h?s mily finom,

s ha betakar óvó kéz,

csontra a szeretet

újra ideget tesz,

és húst, meg ereket,

b?rt; és ember lesz.

azt hiszem, szombat lett.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.09.21. @ 18:43 :: Petz György
Szerző Petz György 1167 Írás
Sose feledd a gyermeket, aki voltál; benne a kulcsa annak, aki ma vagy. Középiskola: biológia-kémia tagozat; novellaírás, versek; kézilabda. Egyetem: 1974-1979 Szeged, magyar-történelem-Latin-Amerika speciális képzés; összehasonlító világirodalom szakkör, versek; kézilabda. Lakás: Békásmegyeren. Családi állapot : nős; három fiú, egy lány (38, 26, 19, 16). Tanítás: szakmunkásképzőtől az egyetemig hét éven keresztül Szegeden, Budapesten; tolmácskodás. Tíz évig szerkesztés, irodalmi vezetés könyvkiadóknál (Gondolat, Babits, Göncöl), majd újra tanítás a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban; valamint szerkesztés, könyvírás. Bolha a világ ura (gyerekkönyv), Te is Az vagy (versek), Maga a tettes (krimiparódia és rádiójáték), Murphy-kötetek, Szerelmem, Mexikó (regény), Az ecetfa illata (regény; a Konkrét könyvek pályázatán NKM-különdíjas ), Kérdések és válaszok a görög mitológiából; Kérdések és válaszok a Bibliából újszövetség (ismeretterjesztő könyvek), Irodalom feladatgyűjtemény és Tanári segédkönyv (CD) Madocsai László gimnáziumi tankönyveihez. Üzenet társainak - az Alföld Kulturális Egyesület novellapályázatán II. díj 2006-ban. ****************** 1955-2020 Petz György elhunyt 2020 augusztusban! Részvétünk a családnak.