Halperkopp nevét a maga idején számosan ismerték, lévén, hogy több pecás versenyt magabiztos fölénnyel nyert. Különösen mióta olimpiai szám lett a digitális horgászat, a hírneve mindenütt előtte járt. Időrablás lenne itt szabályokkal és föltételekkel bíbelődni. Elég az hozzá, hogy hősünk több kategóriában – beleértve a különböző méretű folyami és tengeri robothalak kifogását – játszi kedvvel halmozta az eredményeket. A fanatikus szurkolók számára igazi(?) sportélményt jelentett, ha láthatták kedvenceiket a számukra kialakított tavak, vagy természetes tengeröblök partján, ahol a karéjban kiépített tribünökről pompás rálátás adódott a küzdelemre. Tény, hogy az egyéni megmérettetések voltak a legizgalmasabbak, amelyek egyenes kieséses rendszerben folytak. A versengés megadott időtartama alatt két robothal tartózkodott a vízben, és az nyert, aki mindkettőt kifogta. Döntetlen esetén a párbajt meg kellett ismételni úgy nehezítve, hogy ebben a fordulóban fejenként már két-két egérrel lehetett modulálni a robotok mozgását. Ez a ráadás garantált eredménnyel járt, mivel a kézügyességen kívül roppant összeszedettséget és gyakorlatot követelt, amit jobbnál-jobb fejlesztésű szimulátorokban lehetett elsajátítani.
Halperkopp egy vele készített interjú kapcsán szembesült olyan riporteri kérdéssel, ami inkább az elektronikus sporthorgászat eredetét, helyesebben a múltját firtatta. Bizonytalan válaszával ő maga sem volt elégedett, hát beásta magát a horgász-halász mitológiákba és ámulata egyre nőtt. Az élő halak kifogásának lehetősége fölöttébb izgatta, mint új kihívás! És képzetében motoszkált a kannibálkísértés is, hogy megkóstoljon például egy ropogósra sült pisztrángot, vakmerően hátat fordítva a virtuális étkek világának. Az épített élelmiszerek már az őt megelőző nemzedékeknél is politikailag korrekt változást okoztak. Az élőlényeket nem kellett többé elpusztítani, az emésztésre hangolt műanyagok divatba csomagolt elfogadottságával helyreállt a végletekig kihasznált Föld, az életterek vitalitása.
A kék zubbonyos folyamőr átvágta magát a kíváncsiak csoportján. Halperkopp megszokott nyugalmával tűrte, hogy mindenki pont rá kíváncsi. A rend őre zavarba esett a híresség láttán itt, az eléggé félreeső, zúgókkal kanyaros partszakaszon. Magában átkozódott, amint eszébe jutott a feljelentő. Inzultusra számított, és tessék! Versenyhorgászunk szákjában a hal oxigénhiányosan csapkodott az uszonyával. Az izzó parázs fölött forgatott nyárson pedig egy másik kifogott társa pirult úgy, ahogyan a földön heverő elsárgult könyv lapján mutatta egy fotó. Íncsiklandó a helyzet, de nincsen semmiféle szabálysértés, gondolta a hatósági ember és csendesen elköszönt. Alkonyodott, mire hősünk végzett a falatozással. Mennyei étek!-áradozott magában Halperkopp, és csak most figyelt fel a kis kínaira. Mások lassacskán elszéledtek. Li Pong alázatosan előhozakodott az ajánlatával: gyártósora hús-vér szerv nyomtatója csekély átalakításával szeretné nagy tételben előállítani és forgalmazni a sült pisztrángot, ha a Mester a nevét adja hozzá!
Hazafelé kétszer is meg kellett állnia az autóval, mert annyira nevetett. Folyvást kísértette az emlékkép, amint Li váltott lábakkal, boldogan hadonászva táncol. A bajnok úgy gondolta – teljes joggal – hogy jó üzletet kötöttek.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.22. @ 09:50 :: H.Pulai Éva