M. Laurens : ÚJFENT SZAMÁRIA [2019]

M. Laurens

ÚJFENT SZAMÁRIA

[2019]

 

Élt egy Szamár, ki az Úr napjára kelve

Megálmodta, sorsán miként könnyíthetne.

Költőnek adva fejét, s híressé válva,

Szamaraknak szavalni lett minden vágya.


A verstant szamarunk hírből sem ismerte,

Rímek s ritmus helyett, botfülét követte.

S pajtájában helyét sehogy sem találva,

Imígy álmodozott, a palánkot rágva:


Ha írnék a szamaraknak egy szép imát

S elszavalnám, feledve a sok-sok “iá”-t.

Művésszé válhatnék, s nem lennék ily szürke,

Kit anyja a porba, feleslegnek szülte.


Nem röhögnének rajtam kétlábú barmok,

Nyitnék a piacon egy önálló standot…

Saját köteteim árulhatnám száz szám, 

Sort állna sok szamár, dedikálást várván.


S hogy fejében mindez végleg el lett döntve,

Kicaplatott hát, a ház előtti gyöpre.

Onnan az utcára, majd a piactérre,

Hogy szavalná el menten nagy művét: Végre!


Ott aztán meghajolt, s nagy átszellemülten,

Torkából üvöltött, szerzőként hevülten.

Rohant is ki minden apraja és nagyja,

Ki kapát-kaszát vagy dorongot ragadva.


– Ki nyúzza a jószágot? Mely isten barma?-

Üvöltöztek mind, a piacra rohanva…

Jobbra-balra néztek, s nem látszódott semmi,

Pusztán-csak egy szamár, s azt sem verte senki.


Ugrottak is menten a falusi gazdák,

Hogy patájáról a “Nagy Költőt”, lekapják.

Ám szamarunk, a strófáját le sem zárva,

Futott a rét felé, ijedten “iá”-zva…


Mesém most itt ért véget, dicső olvasó,

Talán a tanulság ekképp levonható:

Hiszi magáról, sok álmodozó szamár,

Hogy pusztán önbizalom is elég: ma már!

 

Budatétény 2019.

(2013-as saját forrás alapján átdolgozva)

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )