dudás sándor : Így is, úgy is

 

Mondja minden testbeszéd,

teszi dolgát aki él,

ámul-bámul hajnalt, alkonyt

vagy mit láthat,

erkélyt, balkont.

Éli magát, csak előre, 

ha úszhatnék

tengerhez megy,

gyalogolna?

várja hegy.

A magányban

az a legszebb, 

hogy söpröm

az udvart s közben

tudom, de nem 

hallom,

hiába az akarat,

a valamelyik ágon

éneklő madarat.

Gondolkodom,

(tehát vagyok)

milyen lehet

sárgarigóé, verébé,

varjúé, éééé.

Így mélyül magányom,

de mégsem esek

bele,

lukas a csend

fedele! 

Bárhogy söpörjek,

marad még,

újra lesz

lehulló

levél.

Hull a fény,

hull az árnyék,

ég nem lenne,

hova szállnék?

Este majd

Holdnak feszülő

szemem

erősíti nézetem.

Hát még mikor

múzsacsók

röpte viszi

homlokom!

Kitalálok helyzetet,

vagy egy szót,

ritka-titka

mondatot,

most röppent,

száll is el:

nőkben repülő szívvel…

Seprű félre, udvar félre,

tétovázás nélkül

futok 

be a házba,

furcsa lázban

lelni papírt,

ceruzát.

Gyorsan, gyorsan,

sebesebben

húzd, lökd,

toldd azt a vonást! 

Tűz ellobban,

mégsem olyan,

mint érezted,

egész más!

Ennyi volt hát

a nagy hév:

már csak betű

nem is él…

Az udvarra,

a papírra

így is, úgy is

hull levél.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.