Seres László : Kérdések válasz nélkül

 

A szív

az ész

mondd

mi vagyunk-e

külön-külön

vagy együtt

test és lélek

kéz és láb

szív és tüdő

csont hús vér

boltozatunk siratófalán

ó mondd

mi vagyunk-e

amit szétszabdal kezed


A küszködés

a munkátlan halál

jajszó csapolta csend

sírás gyász ünnep

szégyen büszkeség

dics-és bűn-jel amit hordunk

ó mondd

mi vagyunk-e

homlokunkra sütve


Mi

együtt

aki érez

aki megért

aki karjába vesz felemel

mindent megbocsát

akár áld akár ver a sors

mint annyi kóbor népet

elűzve megalázva

ó mondd

mi vagyunk-e

egyedül hűek

örökké hozzád

– önmagunkhoz –

Magyarország



(Kép: Internet)

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.