Követtelek
Koosán Ildikó
Ültem virágos lankán
hívek közt, hallgattalak;
kóstoltam kánai bort,
ettem kenyeret, ha volt,
adtál Uram halat;
követtelek bűnbánón,
mezítláb, rossz gúnyában,
az ártatlanok mámorában
ittam ajkadról a szót,
az édes malasztot,
voltam sánta, bélpoklos,
súlyos rabláncról szalasztott
lator, sebzett oldaladon,
láttam, hogy üvölt a tömeg
kórusban „feszítsd meg”-et
világrengető zivataron…
Uram! Hitem a porban,
s mind, ami szép, valamikor,
hordom az űzöttek keresztjét,
nyugalmat merre keresnék?
patyolat hótakarómra
vészterhes mocskát önti a kor.
2006
Legutóbbi módosítás: 2017.04.14. @ 12:50 :: Koosán Ildikó
