hullafoltokat fest a köd
középre pöttyként köldököt
a fejekre pókháló hajat
egy fintort örökre ott ragad
a fogakban bál van rág a szú
romlottan táncol itt minden
a halálon túl az életen innen.
csenevész fán féllábú madár
szárnya törve perdül földre száll
szemétben kapar tán hullott morzsa
embernek állatnak egy a sorsa
fészket rakva vagy fészket hagyva el
magára marad párja nincsen
az életen túl a halálon innen.
olvadnak már a jéghegyek
tengerek nőnek mit tegyek
ússzak az árral vagy tán szembe
magokat óvva két kezemben
keressek ültetni új helyet
valahol hol semmi sincsen
az életen és a halálon innen
Legutóbbi módosítás: 2017.04.14. @ 10:34 :: Ernst Ferenc
