Böröczki Mihály - Mityka : Holtomiglan

 

Megvárjam, amíg elmegy az anyám,

és elfájdul, mint falevél a fán,

vagy ő várja meg, amíg én megyek,

jaj, ki lesz, aki türelmetlenebb?

 

Ő elfáradt. Én még csak fáradok,

már nem is hallja, amit dadogok,

nála az évek száma egyre nő,

míg engem torkon szorít az idő.

 

Azon tűnődöm, vajon mit tegyek,

hogy ne tapossák össze a hegyek,

hogy hűsítse a Himalája hó,

 

vagy fössem kékebbre a kék eget,

és értse meg a a papírrengeteg,

hogy ceruzámból kifogyott a szó.

Legutóbbi módosítás: 2017.04.07. @ 08:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.