(A fenti zárójeles szöveg is egy vallomás)
Ki is vagyok, ha nem döfök,
és nem szúrok, csak hallgatok?
Vers lett volna ez, megsúgom,
de oda lett az alkalom.
Ha borzadok, borzadjanak,
szerényen szégyenlős szavak.
Lágy, talán felvágós álomkép?
Egyik sem vagyok és mindkettő…
De ilyen nincs,
ezért meddő
az ilyen szabálykeresés,
olyan, mint a hőkezelés.
Lágyítás, edzéssel egyszerre,
rosszul hat az idegrendszerre.
Ha valaki tapos, vág és szapul,
nem állom meg. Akaratlanul
veszem a tollamra. Hogy rádöbbenjen,
lilába fogom megírni szépen.
Ez vagyok,
míg élek, nem siránkozok.
Igen messze áll ez tőlem,
akár a fennhéjázás.
Hiánycikk.
Attól más ez is itt, majd elválik.
A vallomás, vallok, de mit?
Versnek tudom, hogy nem elég.
Annak készült, de prózai,
aki olvassa megérti.
————————————-
Szia Péter, naplóba javaslom. NHI
Legutóbbi módosítás: 2016.04.24. @ 21:14 :: Boér Péter Pál