Avis

 

 

Ez a könnyed zuhanás

szívem fonalairól,

elenged a lüktető sötét,

úgy eresztem el magam

huzatos utcák között,

feledve, hogy létezem.

Így felejtek el lélegezni is,

minden második levegővétel kimarad,

mint mikor nem tudok tovább lépni

a nemrég járdára köpött rágógumitól,

ami csizmám talpára tapadt.

 

Ez a könnyed zuhanás,

a sokadik szál is végre elszakad,

és már minden mindegy,

az is, ha a régiben marad.

 

Úgy eresztem el magam,

mint gondtalan madár,

aki nem tudja, hogy ő nem szabad

és vadul verdeső szárnyaival

saját kalitkájába ragad.

 

 

 

 

Szerző Tóth Zita Emese 137 írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm. :) Az írás a legnagyobb függőségem. : )'92-es évjárat.

5 Komment

Hagyj üzenetet